Sunday, September 3, 2023

Ősz Lappföldön.

Hajnalban értünk vissza az egy hetes finnországi utazásból, s megfogadva egyik kedvenc német íróm, Peter Kurzeck tanácsát, máris nekifogok blogbejegyzést írni. Kurzeck sok időt töltött a franciaországi Uzes-ben, ott írta a könyveit, élete utolsó éveiben Németországba már csak felolvasásokra járt. Ő mondta, hogy mikor megérkezett a francia lakásba, általában egy egész éjszakán át tartó utazás után hajnalban, még kabátban leült írni néhány sort, különben képes volt akár hat hétig is csak kicsomagolni, újból berendezkedni, s érdemben mégsem foglalkozni azzal, ami igazán fontos.

Körülbelül húsz évvel ezelőtt egy Finnország albumot kaptam ajándékba karácsonyra, mert már akkor az volt az álmom, eljutni egyszer ebbe az országba. Sokszor lapozgattam, nézegettem, majd mindig félretettem. Még nem volt itt az ideje. Bár sokat utazunk, az úticél mindig közös döntés eredménye s én nem akartam erősködni valami mellett, amire csak én vágytam. Végül most, a huszonötödik házassági évfordulónk alkalmából megkaptam ajándékba.

A lehető legszebben kezdhettem az őszt.
 
Vannak országok, melyek látványos kulturális, építészeti és természeti értékeikkel azonnal lenyűgözik a turistát. 
Finnország szerintem nem ilyen. 
S talán azért vonzódtam hozzá ennyire ismeretlenül is, mert én sem. 
Én sem vagyok ilyen. 

Ha táj lennék, én is a végtelen és egyhangú lappföldi táj lennék, ahol órákon át autózik az átutazó anélkül, hogy az erdő csöndjén, az ezer tó felszínén tükröződő felhők látványán túl valami igazán kiemelkedőt látna. De aztán egyszer csak előjön az erdőből egy rénszarvas, aztán még egy és még egy. S az út mentén balra egy piros kis épület bukkan elő, közel s távol az egyetlen kávézó, ahol a pult feletti részen szépen felaggatva kötött zoknikat kínálnak eladásra.

Finnország a rejtett szépségek országa. Olyan, mint az emberi lélek. Csak a szerető szemeknek, szíveknek nyílik meg. Nem kivándorlásra késztet, hanem, hogy még jobban szeressem azt, ami az enyém. Arra késztet, hogy hazaérkezve - mert minden utazás belső utazás is egyben - leporoljam, többek között, ezt az ütött-kopott blogot és újból belakjam. Arra késztet, hogy újból válasszam azt, amit már választottam.


6 comments:

Zsuzsa said...

Nekem is van egy ilyen albumos úticélom. Majd eljön az ideje egyszer. Biztos vagyok benne.

Katalin said...

ez a mi szerencsénk,
ezért járunk a tájaidra
csak porold bármikor :), megvárjuk

Kósa Márta said...

Nagyon köszönöm!

L. M. Zsuzsi said...

Milyen szép ez a gondolatmenet!

Anonymous said...

Éltető gondolatok, köszönöm a beszámolót és még sok közös utazást kívánok nektek!
Melinda

Anonymous said...

Olyan nagyon szép az utolsó 2 bekezdés :) Több gondolatával is tudok azonosulni. Köszönöm, hogy újból leporolod a blogot és "belakod" :) Hédi