Monday, August 5, 2024

Hétfő reggel.

Szeretem a hétfő reggeleket. Az esős hétfő reggeleket különösképpen. A férjem elutazott egy hétre, ma reggel telefonáltunk. Mondom, esik az eső. Mondja, reméli, később jobb idő lesz. Köszönöm, de nekem ez a jó idő! Tökéletes újra elkezdeni dolgozni. Tökéletes nekifogni a tennivalók hosszú listáján szereplő teendőknek. Szeretek még pizsamában kiülni a balkonra és hallgatni az esőcseppek hangját, ahogy földet érnek az aszfalton, a növényeken. Szeretem a vízforraló otthonos hangját. A rádióban éppen egy szólásszabadságról szóló műsor megy, nem hallottam az elejét. A telefonomon egy meglepő üzenet, egy Berlinből nemrég ideköltözött kórustársam meghívása egy csésze kávéra. 

Júliusban sokat utaztam, számtalan órát töltöttem autóban, buszon, vonaton, repülőn. Ha jól összeszámolom, többször ébredtem máshol, többször fogyasztottam mások által elkészített teát, kávét, mint itthon. Nagyon szerettem!

Mikor hazaérkezek valahonnan, annyi mindent hozok magammal. Nem materiális dolgokra gondolok. Emlékekre. Színekre, ízekre, új szempontokra, frissen felmerülő kérdésekre. Élettörténetekre. Az érzésre, hogy máshol másképpen látnak az emberek, mint ahogy itthon látnak vagy ahogy én saját magamat. Mikor hazaérkezek, soha nem olyan, mintha el sem mentem volna. Kicsit tágasabb lesz a szívem, érzékenyebb, erősebb. Megértőbb is, remélhetőleg. Kicsit jobban el tudja viselni az élet ambivalens jelenségeit. Lelkesedéssel tölt el, hogy bár eddig soha nem szerettem a zöld teát, most már igen.

Mikor nem tudom, miről beszéljek, miről írjak, hogyan kezdjek el egy napot, egyszerűen csak körülnézek és végiggondolom, mi az, amit itt és most szeretek. Nincs olyan, hogy valami túl jelentéktelen. Szeretem a locsolás közben letört muskátlikat a vizespohárban. Szeretem az ablakon beáradó szürke fényt. Szeretem az egyszerű használati tárgyak szépségét a konyhapulton. Hogy észre lehet venni, ha valamivel szeretettel bánnak. Szeretem a zöld tea színét a kis üvegkannában. Világít, mintha saját fénye lenne, a félhomályos konyhában.


3 comments:

RitaGri said...

Sei herzlich im Grünenteeliebhaber-Verein gegrüßt!
Bei mir war im Juli nur ein Morgen im anderen Unterkunft, nicht zu Hause. Und ich war nicht weiter als 70 km von zu Hause im Juli gefahren, hier bin ich oft in kurzen Strecken mit Fahrrad gewesen. Und das war auch gut.

márta said...

Ja, das kann auch total schön sein. :)

L. M. Zsuzsi said...

Igazából engem most az nyűgözött le, hogy hogy tud ennyire szép lenni nálad a mosogató széle! Valahogy így szeretnék élni én is, hogy a legprofánabb szögleteiben a világnak is meglássam és/vagy megteremtsem a szépet, mert ahogy Avilai Szt Teréz mondta: "a fazekak közt is ott jár az Úr..." meg a mosogató szélén is. Megjött a kedvem a takarításhoz.