Advent van, különösebb adventi hangulat nélkül.
És ez jól is van így.
Mert könnyű úgy elindulni egy útra, ha van hozzá bőségesen öröm, erő, ihlet és kedv.
De ezek hiányában is elindulni - az valami más.
Több kell hozzá, mint optimizmus vagy pozitív gondolkodás.
Ehhez remény kell.
Ma reggelig meg voltam győződve, hogy idén nem fogom írni az adventi blog-kalendáriumot. És egyszer csak mégis megszületett bennem a hajnali szürkeségben a sok határozott nem után egy csendes igen. Őszintén meglepett. Micsoda váratlan irányváltozás, gondoltam, majd késő estig nem volt időm, lehetőségem megírni az első bejegyzést.
Még nem túl késő. Éjfélig van még egy kis idő.
Az utolsó pillanatban is van lehetőség meggondolni magunkat. Másképp dönteni.
Az év utolsó hónapja még lehet más, mint az előzőek.
S csak egyetlen eset létezik, amikor biztos nem érkezünk meg:
ha meg sem próbálunk elindulni.
3 comments:
Ó Márta, milyen erőt adó gondolatok! Köszönöm! Droj
Vártalak már, és természetesen benéztem a blogodba többször is, hogy írtál-e.
Csak megköszönni tudom azt a csendes igent, amit végül adtál a kalendáriumod elindítására és folytatására.
Tudom, hogy napi kötelezettséggel jár, de az öröm, amit érzünk, hogy olvashatunk idén is, talán megadja neked is azt az érzést, hogy jól döntöttél.
Várlak minden nap!
gondoltam éjfélig még reménykedhetek...nem is tudom, miért ilyen fontos ez az adventi blogod nekem (azt gondoltam egy barátom bölcs gondolatai nélkül nem lenne igazi a várakozás, vezetőszál vagy ilyenkor , és nekem szükségem van a közvetítéseidre, ( lehet önzőnek tartasz, bocsi, vállalom, évek óta ragaszkodok az adventi-Mártabloghoz...) így kerek a világ, és így valódi,...emberi...annyira örülök, hogy őszinte vagy, ...köszönöm, ...ezer örömmel KÖSZÖNTELEK :) ♥
Post a Comment