Jó kis napunk

volt eddig. Ilyen frontátvonulásos féle. Nem szeretnék senkit sem untatni, ezért csak a délutáni sétát mesélem el. Sajnos elolvadt már a hó, viszont van helyette egy kis jég, sok-sok tócsa valamint sok-sok sár. Ideális terep egy jó kiadós, felüdítő sétára.
Hiába nem pelenkások már a gyerekek, még mindig minimum egy fél óra az indulás előtti készülődés. De ma például biztos megvolt egy óra.
Mire én is felöltöztem, és már éppen bezártam az ajtót, Anna jött is vissza nyakig sárosan, hogy véletlenül elesett, kicsit elkoszolódott a nadrágja, vegyen-e másikat...Ajtó ki, cipők le, Anna átöltözik - és igaziból is elindulunk.
Elhatároztam, nem szólok rájuk minduntalan, hogy kicsit vigyázzanak már a cipőjökre-ruhájukra - hiszen még gyermekek...de amit műveltek...mint három kismalac, úgy néztek ki, mire visszaértünk.
Mondjuk azt értem, hogy:
1. a jégre muszáj rámenni, és azon elesni, meg azt is értem, hogy
2. a tócsákon is muszáj trappolva átmasírozni, de
3. hogy miért kell a játszótéren ezen a - nem tudom mi a neve: van egy hosszú drót, arról lelóg egy tányérféle, és akkor arra ülve végig lehet csúszni a dróton - szóval miért kell ketten is ráüljenek a tányérra, és így a megereszkedett alkalmatosságon végignyalni a szerkezet alatt levő sáros, tocsogós földet : na, ezt már tényleg nem értem. Túlzás nélkül mondom: ruhadarab tisztán, szárazon nem maradt rajtuk. S így jöttünk hazafele a városon át.
Az már csak ráadás, hogy - személyiségi jogok miatt nem mondom meg, melyik gyermek, nem tudom miért, de egyszer csak belenyúlt egy kutyak@kiba - s itt volt az a pont, ahol belőlem kirobbant a nevetés, és eztán már csak arra az egyre koncentráltam, hogy legalább az autó ne üssön el senkit a mocskos, loncsos, bozontos, plusz büdös csapatomból.
Itthon a küszöbön szedtem le róluk a ruhákat és egyenesen a fürdőkádba repítettem őket, hadd ázzon le róluk a sok mindenség...S ha jól számolom, lett vagy másfél adag mosnivaló is, plusz a belül is sáros bakancsok tisztítása is rám vár. Mire végzek, itt is az este, s azzal a jó érzéssel térhetek nyugovóra, hogy íme egy nap, amikor nem volt semmi különösebb dolgom, de ügyesen csináltam magamnak.