A legújabb

blogos küldözgetős játék az öt legkedvesebb filmre kérdez rá. Mondjuk, most szerintem senki sem kért meg speciálisan engem, hogy leírjam, de sokan írták, hogy aki akarja, az felsorolhatja. És én akarom.

Az egyik leg-leg az a We were soldiers. Vietnámi háborús, lövöldözős, szóval nem is értem, miért kedvenc...emlékszem, ahogy a végén bezárkóztam a fürdőbe, és sokáig zokogtam. Ezen a filmen sokat gondolkoztam.

Aztán itt van a legfrissebb, az Once. Különleges. A zenéje is, a történet is.

Jane Austen történeteit inkább olvasni szeretem, de a Pride and Prejudice 2005-ös változatára azért emlékszem vissza szívesen, mert akkor voltam utoljára moziban...Előtte kb. három hétig ki sem léptem a házból, mert a gyerekek sorban lettek bárányhimlősek, és mikor már kezdtem becsavarodni, Tibi elküldött moziba, meg plázába, meg ilyen helyekre. Egy barátnőmmel csodás órákat töltöttünk ilyen haszontalanságokkal, mindig emlékezni fogok rá.

Akkor ott van még a Shall we dance. Azért tetszik, mert másképp végződött, mint ahogy az eleje alapján elképzeltem. Hiába...régimódi romantikus alkat vagyok.

Végül pedig legyen a Távol Afrikától, amit azért szeretek, mert Meryl Streep játssza a főszerepet, és ő nagy kedvencem.

(Természetesen én sem adom tovább senkinek, de akinek kedve van hozzá...:)