Igazán

jó kis szilveszterünk volt. A gyerekek persze nem bírtak fennmaradni éjfélig, fél tizenegykor játszottuk az utolsó römipartit, aztán irány az ágyikó. Még az éjféli tűzijátékok durrogó hangjaira sem ébredtek fel. Én éjfél körül a "Casablanca"-t néztem éppen...de abbahagytam, hogy meghallgassuk a magyar Himnuszt. Szóval jó volt. A lehetőségekhez mérten.
A tegnapi nap is olyan ünnepi volt, kicsit főztem, kicsit sétáltunk, kicsit varrtam, mert egyetlen újévi fogadalmam van, éspedig az, hogy jövő szilveszterre kész legyen végre a házikós varrásom. Igazából tervem az sokkal több van, mint fogadalmam, még akkor is, ha sajnálatos módon nem túl konkrétak, de remélem, hogy útközben majd azzá válnak.
Aztán meghallgattam Sólyom László rendhagyó újévi beszédét , és az igazságosság valamint kíváncsiság jegyében elolvastam Angela Merkelét is, meg azért elolvastam a Horst Köhler karácsonyi beszédét is, hogy tényleg senki se sértődjön meg. Ha a magyar miniszterelnök is nyilatkozott volna, akkor azt is meghallgattam-elolvastam volna. Amúgy igencsak hasonló alapra építették a szónoklatokat, ami mi más lehetne, mint a pénzügyi meg mindenféle válság, amiben éppen leledzik a világ...A hajszálnyi különbség mindössze annyi, hogy míg itt a válsággal kapcsolatban olyan kifejezéseket említenek, hogy jó alap, meg esély, meg múltbeli megvalósult reformok, addig a magyar szónoklat valami súlyosan legyengült állapotot, meg sürgősen bevezetendő alapvető változásokat említ - de távolról sem szeretnék cinikus lenni, mert ez nem vezet sehova, s amúgy is már régesrég nem lelem örömöm az ilyesmiben.