Wednesday, December 16, 2009

Miután


"ide nekem az oroszlánt is" felkiáltással kirámoltam az összes kuszasággal teli konyhafiókomat rendcsinálás idejének ittlétele okán, végül a kupac mellett egy hokedlin egyenes háttal üldögélve lassan megettem az utolsó Mon chériet is, hát mi más ez, kérdem én, ha nem az elegancia netovábbja?!

7 comments:

Monika said...

Annyira szeretem ahogyan fogalmazol!!!!Írjál egy könyvet!!!!Bámulatos,hogy egy ilyen hétköznapi pár pillanatot,így előadsz! Engem elragad!:)

iri said...

Meg fajos szajjal is kell nevessek?

márta said...

Szegény Iri...:))
Mammka, én csak szösszeneteket tudok, azt pedig itt írom, és egyesek elképesztően elfogultak szerintem. :)

kastanie said...

...és a gyertyák a pohárban, annyira szeretem a beállításaidat

L. M. Zsuzsi said...

Márta, nekem is kedvem volna ezeket a szösszeneteket lementeni, és kinyomtatni...

L. M. Zsuzsi said...

:-))

Monika said...

NEM vagyok elfogult!!!!!:) Látod,más is olyan véleményen van,mint én...
Szóval ez kérem ÍGY VAN!!!