Friday, December 4, 2009

S ha már


igyekezetekről tettem említést, egy dolgot mindenképpen szeretnék megvalósítani, és miért ne, akár egy kis hagyományt teremteni belőle. A múlt évben is meghívtam két barátnőmet adventi uzsonnára és barkácsolásra, és nagy nehezen idén is sikerült olyan időpontot találni rá, amikor mindenki ráér. Most már négyen leszünk felnőttek, mert meghívtam még egy valakit, aki nem barátnőm, sőt alig beszéltünk eddig, mert nagyon hallgatag. Szóval az van, hogy én is hallgatag vagyok, ráadásul elég ordenárén beszélem így két év után is a nyelvet, így nem csoda, ha nem sokat beszéltünk. :) Persze lesz jónéhány gyerek is.
Az uzsonnán kívül, aminek az elkészítése nagy öröm amúgy, a gyerekek elő fognak adni egy rövid karácsonyi színdarabot. Még nem megy sehogysem, de jövő szerdáig még sok van. :)
Igazából az ilyen szervezkedés kissé idegen tőlem, szóval olyan furcsa teremtménye vagyok a Fennvalónak, hogy akármeddig elvagyok magamban is, de nagyon szeretem azt a Simone Weil idézetet, hogy "Tanuljunk meg vágyakozni azután ami a miénk." , és az ilyesmi igyekezetekkel vágyakozni tanulgatok.

9 comments:

Monika said...

Jó lesz,amikor már benne vagytok....Jó lesz visszagondolni rá....

Ilyés Zizi és Tibor said...

hm...nem rossz terv:)es az lesz az igazi mikor mar a terv nem csak terv marad:)hat akkorara jo idotoltest nektek:)s jo beszelgeteseket:),persze olyat amibe te is benne vagy:D
ez az idezet tetszik gyakorlatba kene ultessem en is!
befejezem azonnal,csak meg annyit,hogy tovabbra is Kellemes unnepet nektek s majd unnepeket :)

márta said...

Köszönöm Zizi, te vagy idén az első, aki kellemes ünnepet kívánt. :)

Monika said...

Márta! Áldott Karácsonyt kívánok neked és szeretteidnek!
Sajnálom,hogy elbúcsúzol....Aggódom érted!Gondolok Rád!
Szívesen írtam volna,de nincsen meg a mélcímed....lehet,hogy nem is örülnél neki....
Szeretettel: Monika

L. M. Zsuzsi said...

Ó,drága Márta, biztos nagyon önző vagyopk, de elkámpicsorodtam erre az abbahagyós hírre, ideiglenesség ide vagy oda... annyira jó nekem itt töltekezni, dehát mindennek oka vagyok, csak hiányozni fogsz nagyon. és ez még rímel is :-) Remélem azért ez nem soká tart majd!!! én úúgy nem akarok elbúcsúzni!
Ez az ötlet pedig olyan jó, annyira magamnakvaló csendbenülős vagyok én is, de mégis, én is évek óta tervezek egy ilyent! Hát most akkor én is felbuzdulok, és megszervezem ide az anyatársakat!!! köszi!

L. M. Zsuzsi said...

Jaj, és akkor már most itt boldog Karácsonyt, meg készülődést, várakozást kívánok Nektek!!!

L. M. Zsuzsi said...

És akkor nem is lehet olvasni a régebbi dolgokat? addig? vagy csak nem fogsz írni?
na most látod, tövig rágom a körmöm, meg a kaviatúrám végét ;-)

márta said...

Ó, nem kell aggódni értem, mert nincs is miért, mailnek pedig mindig örülök. (prodan.martakukacgmailcom)

Nem nagyon lehet olvasni a régi dolgokat majd, és csak azért ez a drámai bejelentés amúgy, mert nem akartam, hogy bárki azt higgye, kizártam, mert ilyet én nem tennék szó nélkül.

zsizsa said...

Sajnálom, hogy bezársz (pont most, amikor végre rávettem magam a kommentelésre, hehe), remélem, csak egy kis időre (esetleg karácsonyig, azután visszajössz, no? ;-) ).

Mindenesetre nagyon boldog ünnepeket az egész családnak! :-)