Sunday, December 13, 2009

Reggelre

virradva hóesésre ébresztett a vekker, és minden függönyt azonnal leszedtem, mert minél több hópelyhet szerettem volna látni, és mivel ebben az évben sem vettünk egy darab égőt sem az ablakokat díszítendő, mécseseket raktam a párkányokra, aztán délután egy kecses ámde határozott mozdulattal kizártuk magunkat a lakásból, hát muszáj volt feltrappoljunk négyesben a klinikáig, ahol vidám perceket szereztem a recepciósnak, mikor tökéletes nyelvtudásom segítségével elmeséltem neki, hogy hölgyem, ugyan fogalmam sincs, melyik osztályon ügyeletes a férjem, de legyen szíves előkeríteni, mert különben három ártatlan gyermek plusz egy fráu fog a csillagok alatt aludni ma éjjel, ójaj.

10 comments:

Monika said...

Tüneményesen írsz!!!!:)Annyira szeretem!
nekem pedig te szereztél vidám perceket!
Még jó,hogy a klinika nincsen annyira messze.....:)
És utána hogyan volt??????

Gál Edith said...

Szia Márta. Lánykori nevem Dubován Edith. Csak azért emlitettem ezt meg, hogy tudjad ki vagyok.
Első két sorában leirta Mammka amit én is akartam. Jó ideje olvasom blogodat és nagggyon tetszik minden irásod.
Szép és áldott hetet kivánok nektek.
Szia.

iri said...

Nahat ez is azt hiszem csak veletek tortenhetett meg!Ki mas tudta volna igy leirni:meghogy kizartatok magatokat......

Betti said...

:)

zsizsa said...

Ezen most nagyon jót mulattam. :-) Könnyen megtalálta a recepciós a férjedet?

márta said...

Igen, könnyen, csak meg kellett néznie a számítógépén, már tárcsázta is nekem, a férjem aztán még csak nem is csodálkozott. :))

Edith, emlékszem rád, én is szép hetet kívánok. :)

Iri, nagyon könnyen ki tudtuk zárni magunkat: bent hagytuk a kulcsot, a telefont, mindent, aztán jól behúztuk magunk után az ajtót. :))

Monika said...

Jól behúztátok az ajtót,nehogy kinyíljon????:)
Tündér egy férj,hogy nem is csodálkozott.!
A gyerekek sem fogják ezt elfelejteni:egy történet még a családi krónikákba.:)

Magdalena said...

Aranyos történet. :)
Apropó, bezárás-kizárás. Nagyon elszomorodtam nemrégiben, amikor egyszer csak zárt ajtókat találtam Nálad. Jó, hogy újra kinyitottál!
(És még csak a klinikára sem kellett mennem érte.:))

Jade said...

:))))))))))
Aranyos ez a Fráu, úgy szeretem olvasni!!!!!

Noémi-Ruth said...

:)))