Wednesday, July 13, 2011

Talán

azzal fogom itt megünnepelni az új (épp felújítás alatt álló) otthonunkat, ezt a nyarat, meg úgy egyáltalán,
- hogy minden nap megragadok csak egy pillanatot, szépen elrendezek csak egy apró zugot.
Ez lelassít és eszembe juttatja:
a ház lakói és vendégei, köztük jómagam, mindig fontosabbak, mint maga az épület.

10 comments:

Florci said...

mennyire nyár ez a fotó! nagyon kellemes zugozást kívánok neked!

Borzási A. Kriszta said...

milyen igaz!

Monika said...

És mennyire otthon ez a fotó!: a száradó ruhák illatánál alig van finomabb!!!!
Örülök,hogy már odaértetek!♥

Éva said...

Azt olvastam valahol, hogy a tiszta ruhák teregetése az egyik legnőiesebb dolog.

kovtama said...

Kedves Márta, ezt kéne nekem is megtanulnom! Kellemes nyarat.

L. M. Zsuzsi said...

"minden nap megragadok csak egy pillanatot, szépen elrendezek csak egy apró zugot" - ez a mondat is bekerül a Márta-féle breviáriumomba. Talán csak így érdemes élni, vagy sehogy...nagyon fontos, amit írtál!

Hajnalka Nagy said...

Épp ma kaptam egy levelet a barátnőmtől, s őt is épp minap emlékeztette egy mondásra egy ismerőse, ami vhogy így hangzik: nem mi vagyunk a házért/otthonunkért, hanem a ház van mi értünk!!Ne legyünk a rabszolgái, hisz neki hivatása minket szolgálni!
- s mily nagy igazság van ebben! Ismerek 1-2 embert, akik mániákusan pakolnak, tesz-vesznek állandóan, szinte megállás nélkül, megőrülnek egy el nem mosott pohár láttán, vagy ha este a szőnyegen marad netán egy párna a kanapéról, stb.stb...
Félreértés ne essék, kell a rend, de nem minden áron s nem szolgalelkűen igába hajtott fejjel csakis ennek szentelve minden szusszanásnyi időt is!...

Várom a kis zugokat! :)
Ma is szép fotót alkottál!

lucia said...

Egyszer majd szeretnék rájönni, mitől különlegesek a fényképeid. Merthogy semmi "különleges" nincs rajtuk. Lépcsőház. Eső. Egy szál gaz az út széléről. Csíkos macska. Száradó ruha.
És mégis mindegyik szép, mindegyik otthonos, mindegyiket jó nézegetni. Mindegyiket szeretem.

Katalin said...

Lucia, én azt hiszem sejtem,
mert csak megy picit fellebbenti a függönyt az otthoni életükről, és apró kis kukucsokat kapunk, anélkül, hogy kérkedne, hivalkodna, versenyezne,
ez az Ő életük, és megtiszteltetésnek érzem, hogy megenged pár percet velük lenni

én így érzem

Budai Evódia said...

igen, ezért mindig jó hozzád betérni...