Hogy mi választhat el egymást szerető embereket manapság, mikor amúgy békeidő van és milliónyi lehetőség a kapcsolattartásra...nem tudom. Talán valamiféle megfáradtság, az élet sodrása, talán közöny, az én közönyöm is. Emberi dolgok ezek és ezért méltóak az emberi megértésre. Az Advent szép időszaka úgy köszönt be hozzám ebben az évben, hogy valamiképpen kezdem érteni: a bennem élő hiányokat őriznem kell. Nem egy majdani betöltődés reménysége érdekében, hanem egyszerűen csak azért, mert minden ember pótolhatatlan, s én úgy maradhatok egész, ha legalább ez a pótolhatatlanság épen marad meg bennem.
1943 Szenteste
Este fél tíz; mögöttem néhány szép, békességben eltöltött óra, miközben nagy hálával gondoltam arra, hogy ti együtt lehettek ma...
Az előttetek álló külön töltendő időre vonatkozóan pedig hadd mondjak néhány dolgot. Hogy mennyire nehezünkre esnek ezek az elválások, arra kár is szót vesztegetni. De mivelhogy már háromnegyed éve vagyok elválasztva az összes olyan embertől, akihez ragaszkodom, szereztem némi tapasztalatot, erről szeretnék most írni...
Mindenekelőtt: semmi sem pótolhatja egy szeretett ember hiányát és nem is kellene ezzel próbálkozni; egyszerűen el kell viselni, ki kell bírni; ez nagyon keményen hangzik, de ugyanakkor nagyon vigasztaló is; mert amennyiben az űr tényleg betöltetlen marad, ezáltal kapcsolatban is maradunk egymással. Helytelen, mikor azt mondjuk, Isten majd kitölti az űrt; egyáltalán nem tölti ki, hanem annál inkább betöltetlenül hagyja és ezáltal segít megőrizni - még ha fájdalmak között is - az egymással való régi közösséget.
( Dietrich Bonhoeffer, Widerstand und Ergebung, Briefe und Aufzeichnungen aus der Haft, Chr, Kaiser Verlag, 1959, saját fordítás)
7 comments:
Szép gondolatok - mindig tetszik még ha nem is írom ide minden alkalommal (most is csak azért, mert első lehetek :)
A mai képek különösen tetszenek...
Ezzel most ismét találva érzem magam, és olyan jó, hogy megfogamlmazod, mert én lehet nem tartok még ott a felismerésben, megértésben, de igy általad, a megosztott gondolataid által haladok én is. Köszönöm.
Mekkora hóóóóóó!
Az idézetért külön hála!írok....
...mi meg (legrosszabb esetben) mindig valami pótszert keresünk, amivel betömjük azt az űrt...
Hogy ez milyen igaz! Jó, hogy valaki megfogalmazta.
Köszönöm ezt a mait, Márta. Nagyon.
gyönyörűszép fordítás megint és még több üzenet!.. a fotó láttán a kislányom levakarhatatlan volt a Mici-cicás, havas képről :D:D
imád minden cicát és kutyát, élőben, képen, rajzon, bárhol :)
Post a Comment