2.

Dietrich Bonhoeffer-el egy rövid idézet formájában talákoztam először még kislány koromban. Aztán ez év elején láttam róla egy filmet, novemberben találtam egy könyvet a könyvtárban, azóta pedig mindent elolvasok, amit ő írt és amihez hozzá tudok jutni. Egyelőre csak a kiadott leveleit, örülvén ha legalább ezeket megértem, s talán egyszer a korábban írt teológiai könyveit is, sose lehet tudni. Ha van ember, aki méltó rá, hogy példakép legyen és minden nap megerősítsen abban az elképzelésemben, amilyen módon szeretnék jómagam is bátran és emberként élni, akkor ő az. Nyilván bosszantóan sokat fogok még róla beszélni.
1943 decemberében  már kilenc hónapja tartották fogva a Tegel-i börtönben, akkor írta ezeket a sorokat menyasszonyának:
Úgy vélem, különösen szép lesz ez a Karácsony. Pont azért, mert a külső gondok ezúttal nincsenek tekintettel erre, ki fog derülni, a lényeg önmagában vajon elegendő-e számunkra. Korábban annyira szerettem ajándékokat kigondolni és ezekről gondoskodni; de így, hogy semmink sem maradt amit adhatnánk, annál fényesebben ragyog az ajándék, amit  Krisztus születésében Isten készített számunkra; minél üresebb a kezünk, annál inkább felismerjük, mit akart mondani Luther utolsó szavaival: "Koldusok vagyunk, ez így igaz"; minél szegényesebb a lakhelyünk, annál jobban megértjük, hogy szívünknek Krisztus szállásává kell válnia ezen a Földön. Hadd menjünk így a Karácsony ünnepe felé, bármiféle kétségbeesés nélkül, sőt annál teljesebb bizalommal.
( Brautbriefe Zelle 92: Dietrich Bonhoeffer - Maria von Wedemeyer 1943 - 1945, saját fordítás)