Saturday, December 17, 2011

17.


Minden napnak megvan a maga ragyogása.
Néha csak annyi, hogy a legnagyobb sietségben, a lehető legalkalmatlanabb pillanatban eszembe jut meggyújtani egy mécsest, s megkérni szegény elfáradt kis gyermekeimet, üljenek le velem az asztal köré.
Míg felolvasok egy történetet, lassan megszelídülünk, a világ pedig még egyszer sem állt meg csupán amiatt, hogy nem tudunk és nem is akarunk minden elvárásának megfelelni.

6 comments:

csillag said...

olyan szépek a mondataid:)
és tényleg-néha meg kell szelídülnünk...

Piroska said...

Gyönyörűek az angyalkáitok:)

iri said...

Nagyon feltalalom magam utolso mondatodban!

Angéla said...

ügyesek vagytok te meg a lányaid. Nekem mikor írsz egyet?? Van egy titkom, egy meglepim, a számodra!

Hajni said...

mennyire igazad van... ha azt sikerül csinálni, amit szeretnénk, és nem azt, amit "kell", rögtön szebb hely a világ... legalábbis számunkra...

betti said...

Milyen igazad van! Tudni kell megállni, abból lehet töltekezni