Mikor éjféltájt - amúgy pizsamásan, s bár nem túl nagy méltósággal, de vigyázva törve meg az álmos világ csendjét - kiszaladtam kicsit megkergetni Micit a hóban, már gondoltam, hogy a néhány óra múlva felvirradó hétfő reggelben benne lesz az élet összes gazdagsága. Finom kávé, szerető ölelések, fontos kérdések és még fontosabb válaszok, az én titkaim. Egyetlen pici minta-részletben ott lehet a teljesség szépsége, s a megszenvedett örömben minden bizonnyal az örökkévalóság érintése.
7 comments:
:)))
Éjféltájban?? Pizsamásan és nem túl nagy méltósággal?? :) És Micit kergetve a hóban?? :)))
De szép éjszakáid vannak Neked te, Márta:)
nem lesz egy konyvbe szedve ez a sok szep gondolat?!
elfogott a vágy az ilyenfajta épületek felé...olyan szépek tudnak lenni:)
Edith, igen, de ki tudnám magyarázni magam (ha akarnám:)
Piroska :))
Iri: nem, de aki akarja, itt elolvashatja :)
Csillag, nekem is nagyon kedvesek.:)
Marta , draga azert mondom mert olvashatnak azok is kik nem jaratosak a blog-virtualis vilagban.
Irinek igaza van! nagyon sokan vannak, akik Iirnél akár fiatalabbak, de már elég idősek ahhoz, h nehezen vágjanak neki ennek a blogvilágnak, meg magának a számítógépnek, nah. (Ilyen pl.anyukám...)
Post a Comment