Néhány perc múlva éjfél, aztán végre kibonthatom az éjjeliszekrényemen levő apró ajándékokat.
Valaki gondolt rám, s a csakis december elsején kibontandó csomagokon kívül elküldte nekem postán a várakozás örömét is.
Otthonosan érzem magam az ellentmondásban: várni arra, ami itt van velem és az enyém.
Nem számít, hogy esik az eső, hogy sok mindenért aggódom, hogy nincs adventi hangulatom s tulajdonképpen mondanivalóm sem.
Útnak indulni tán üres tarisznyával is érdemes.
12 comments:
Kedves Márta! Érdemes elindulni üres tarisznyával is, mert feltöltődik, és majd a mienk is. Tudod miért? Mert látom,érzem az 1-es számból, hogy ez a bejegyzés egy Márta-féle kalendárium első része. Én már bele is tettem a bejegyzésed a saját tarisznyámba. Vártam, hogy idén is legyen, és íme én is bontogatom az ajándékod nálad. Köszönöm.
Nagyon szép gesztus attól a valakitől, aki íly módon lepett meg téged a várakozás idején.Illik hozzád is.
Jutta volt? (Ez csak megérzés!)
'Várni arra, ami itt van velem és az enyém' - ez a gondolat ragadott meg...és azt hiszem el is rejtem a szivem mélyén, mint tőled kapott adventi kalendárium 1. ajándéka...
Nagyon köszönöm...
tetszett az utolsó mondat nekem is...
Kedves Marta,
szeretem,mert "az ures tarisznyaval"is jovok hozzad,sosem tavozom ugyanugy.
Valamit mindig viszek.Es ha nincs egyebem,azt probalom beosztani napestig.Ezt is toled.....szabadon.
Szeretettel,
Eniko
érdemes hát!:)
Igen , ha a hangsuly az elindulason van, s nem az ures tarisznyan!
Márta,
látod, szinte minden mondatod idézendő és megszívlelendő. Járunk is ide a kis tarisznyáinkkal.
Enikő hozzászólása is nagyon tetszik.:-)
(Nehézkes ma délelőtti ügyintézéseken vagyok túl, hazaértem, is idejöttem hozzád is pihenni!)
Éva és a többiek elmondták, amit én is akartam :)
Igen, útközben töltjük meg mindannyian az üres tarisznyáinkat s
bevallom én is üresnek éreztem eddig... készülni készültem, de még nem született meg bennem az igazi várakozás, ünnepi hangulat, sok bosszúság, szomorúság, csalódottság van bennem, ami nagy gát, h kerek legyek az ünnepre...
Most úgy érzem itt Nálad, hogy 2 tarisznyám van, egy ami tele van a sok negatív cuccal, amit le kell tennem, el kell szórnom, lesöpörnöm,
a másik, ami még majdnem üres s abba bele kell gyűjtenem a sok kicsi apró kincset, gondolatok magvait, sok kis 7köznapi csodát, hogy év végére úgy érezzem:
igen!...
Köszönöm a mait!
ölel, Hajni
Azt hiszem egy 1-esnek csak tavaly ilyenkor örültem ennyire. :) Megint köszönöm.
Sokan gondolnak Rád,én is!♥
Üres tarisznyát lehet csak megtöltenie Valakinek....
Ölellek!
Köszönöm, hogy írtatok..
az utolsó mondatod aranyat ér!
Post a Comment