Monday, March 5, 2012
Azt sem bánnám,
ha nem lenne makrolencsém, mert akkor mikroszkóppal, s ha mikroszkópom sem lenne, nagyítóval járnám ilyenkor tavasszal a sáros erdőt, de ha nagyítóm sem lenne, akkor csak úgy szabad szemmel nézegetném egészen közelről az őszről megmaradt száraz virágokat, mint mikor az ember időnként visszanéz az emlékeire, és mindegyikben lát valami szelídet és szépet, még abban is, amelyik mellesleg összetörte a szívét.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
4 comments:
Mennyire meg tudsz lepni!Veled az ember el felejti , hogy neha az elet nagyon prozai tud lenni!
A száraz virágok és növények egyre fakulnak, de mégis velünk vannak, mint az emlékeink, és szépséget is adnak.
..és ezeknek a száraz növényeknek olyan gyönyörű rajzolatuk van, sokat csodálom őket én is.
Úgy képzelem, mikor egy rózsa miénk lesz például, mert kaptuk valakitől, ahogy él velünk és szárad, lassan úgy alakítja át ezeket a hozzá kapcsolt gondolatokat és érzéseket árnyalatokká, finom rajzolattá.
Aztán mikor újra rácsodálkozunk, szó szerint rá vannak írva a emlékeink.
Post a Comment