tegnap délben tisztában voltam, hogy ez a szép világ tulajdonképpen sokkal jobban járna, ha én egy csendes helyen üldögélve szépen megvárnám, míg elmúlik a kelekótyaságom.
Mert olyan apróságok:
hogy véletlenül egy zöld műanyag tál alatt kapcsolom be a tűzhelyet, ( majd hosszasan tűnődöm, mi lehet ez a sercegés és ugyan mit égethet a szomszéd, hogy ilyen büdös van, és vajon mi ez a füst, de akkor már, mentségemre szólva, kezdtem kapisgálni),
hogy annyira elmerülten hallgatok zenét az autóban, hogy jóval később veszem észre, már nem fogunk időben odaérni, mert eltévedtem,
hogy nem találom a hűtőben a macskaételt, már szinte az egész hűtőt kipakolom, mégsem találom (miközben ott van végig az orrom előtt, csak gondosan kerülgetem a kipakolásnál - Mici majd' éhen hal, mire erre rájövök)
- ez mind olyan, remélhetőleg bocsánatos esemény, mely az összes szórakozott professzor testvéremmel megesik időnként.
Azt viszont csak ma reggel vettem észre, hogy az autó- és házajtót is nyitva hagytam éjjelre. Mégis olyan édesen tudtam aludni...az angyalok vigyáztak ránk.
Tavasz van, új évszak, új nap, nyílnak a virágok, énekelnek a madarak - s még az is megtörténhet, hogy ma csöppet hasznosabb tagja leszek az emberi társadalomnak.
12 comments:
Nagyon aranyos.Azt hiszem, Márta írásaira még nem használtam ezt a kifejezést.De ide most illik.Derűs, és jól esik.Örülök, hogy nem akad ki az apró ..nem is tudom, milyennek nevezhető helyzeteken, hanem reményteljesen néz mindig a mai nap (aztán a holnapi)felé.
Az esti csendben megkeresem majd a magam feleletét erre:)
Üdv, VRJúlia
UI. Vajon mindig hasznosnak kell lennünk? És kinek? És hogyan lehet értelmesen csinálni, nem belehalva folyton az igyekezetbe... Ez az én örök dilemmám is.Jó lenne erre egy válasz, látom, foglalkoztatja ugyanúgy, mint engem.
Olvastalak és jókat nevettem rajta, mennyi minden történt veled. Előtte beraktam a mikróba egy bögre vizet, hogy megmelegítsem a kávémhoz. Teljesen elforrt. :) De nem baj, mert igy legalább szépen kitudtam tisztítani a mikrót. :)
:) most kicsit megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok ilyen "kártékony". Bár nálam inkább a kapkodás az ok, nem pedig a szórakozottság, ami azért jobb egy fokkal, mert lazán csinálni butaságokat klasszabb, mint görcsölve.
De szeretem az ilyen életszagú írásaidat!! :)
köszi, vidám tavaszt Nektek a 7végére!
Istenem, de jó be-be kukkintani hozzád Márta....jókat nevettem, miközben olvastam a bejegyzésedet...
...nálunk most is pilinkézik a hó...de ma már én is lencsevégre kaptam egy pár hóvirágot a szüleim kertjében:))
Szép napot kivánok.
Piroska
Ellen Nitt:
AZT HITTEM
Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.
Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.
Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.
S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.
Láttam földet, hol nincs tó, se folyó -
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott
gyúrják az ember fiát.
De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva előre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyűlölni.
És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.
(Fordította: Képes Géza)
....ezt a verset olvastam most egy blogon, és elküldöm Neked is...
Piroska
Gondoltam meglesem kiért is rajonganak blogtársaim.
Szép zenéddel még ragyogóbbnak tűnik a napfényes reggel!
Márta, mint egyik blogtársad javasolom, hogy maradj is itt a másik Mártánál! :-)Mert jó itt!
Neked és rólad:
http://partfal.blogspot.com/2012/03/elkoszaltam.html
Az egyik kedvenc számom, csak nem tudtam a címét! Nagyon köszönöm!! :))
Köszönöm, hogy írtatok...:)
mosolyra fakasztottál:) Lea:)
Post a Comment