Sem túl sok, sem túl kevés jelentőség-nekitulajdonítás nélkül, de szeretem a leveleket és kommenteket, mint ahogy együtt tudok élni azzal is, ha nem érdeklek valakit, vagy ha valamilyen félreértés folytán néha túl higgadtnak és bölcsnek látszódom, és ettől úgy tűnhet, mintha nem is lenne szükségem senkire...
Természetesen szükségem van másokra. Hát persze, hogy szükségem van.
Arra gondoltam, most egy ideig inkább csak képekben mondom el itt az úgyis elmondhatatlant, mert az is valami és belefér a hullámzásba. Amúgy nagyon szép a tavasz, nagy kedvvel vetem a virágmagvakat,( hogy majd szebb legyen nyáron a világ,) sokat olvasok, sokat fotózok, sokat dolgozom, sokat vagyok szomorú, sokat vagyok boldog. Minden egyes kép erről mesél. Én pedig valameddig inkább csak csendben leszek.
21 comments:
Szeretem a képeid is, de főleg az írásaiddal együtt.
Ez az én véleményem, de a döntésed is tiszteletben tartom!:-) Én is így szeretném.
Hullámozz egy darabig, aztán várom a hullámok kisimulásával a régi Mártát képeivel és szép, okos szavaival együtt. Számomra a nyugodt bölcsességed kifejezetten vonzó, és nem érzem, hogy nincs szükséged senkire. Sőt!
Te tudod milyen vagy, és ez a fontos.
Szomorúságodról is és boldogságodról is szívesen kapnék ezentúl is hírt képekben, majd írásban is!
Szeretettel: Éva
Én is szeretem az írásaidat, még ha nagy ritkán szólok is csak bele. :o)
Azért ne gondold, hogy nem érdekel! :o) Bár gondolom, nem rám gondoltál.
Azért nem szoktam írni, mert olyan szépet írsz te, hogy úgy érzem, nem tudok méltó megjegyzést hagyni, de attól még várom a bejegyzéseid.
Jaj, senkire sem gondoltam ám...és ez a "nem méltó megjegyzést hagyni" dolog egyszerűen nem igaz, pont azért vallottam be töredelmesen, hogy de, nagyon is örülnék neki...
Jómagam is túl ritkán kommentelek.
Én meg itt irkálok mindig anélkül, hogy félnék. Én már nem akarok félni, elegem van belőle!:-)))
Éva, te vagy az egyik leghűségesebb irkáló, akit csak ismerek. Millió köszönet érte!
Sokszor a képek többet mondanak az írásnál. Nálad mindkettő együtt. Néha írj azért, mert én időnként olyan jót bőgök azon amit itt olvasok. És az nekem jót tesz.:)
Nagyon örülök, hogy rátaláltam a blogodra. Sok érdekes és értékes dolog van itt.
Szerintem sok mindent magunkkal tudunk vinni. Egy-egy fotó biztosan megfog mindenkit. Úgyhogy mindig várjuk a folytatást. :)
sajnálom, nagyon is.
Kedves Marta,
mit mondhatnek?
Elszomorit:(
Eniko
Továbbra is várom a gyönyörű képeket, irásokat!!
Várlak vissza!!!!
És kérlek, ne haragudj, hogy mostanában nagyon keveset kommenteltem! Én is ilyen hullámzó időszakomban vagyok.
Hát ez nagy kár!
Az a jó abban, hogy 4 év után most fedeztem fel a blogodat, hogy leülök ide reggelenként a tejeskávémmal és olvashatlak visszamenőleg. Mindig van olyan mondatod, ami elszorítja a torkomat, kiírom egy kis cetlire és velem van így egész nap.
Én tudom, mennyire jól esik az érdeklődés, reakció, ezért igyekszem kimondani, amit gondolok, ha néha úgy is érzem, mint Altair.
Várom, nagyon várom továbbra is a gondolataidat.
Hogy "csak"fotók ??!! OK, de azért ne fogd vissza magadat, ah mégis írhatnékod támadna, nem fogunk megsértődni, sőt titkon mindig vmi írást+képet várunk!!:)
Barátsággal gondolok rád továbbra is:
egy másik Márta
SZámomra kihívás-hiszen tudja:megkísérelek felelni. Elsősorban magamnak. És a képek: szenzációs szabadságot adnak. Miközben megmutatják a szerzőt, életét, még ha csak morzsácskákban is.
Ma éjjel azon gondolkodom-azt hiszem, felelslegesen-, vajon miért hallgat...
Aztán írok.
Remélem,a csendben olvasni fog:)
Mély tisztelettel, szeretettel,Isten áldja,
VRJúlia.
A "miért hallgatok" kérdésre sokkal kevésbé titokzatos a válasz, mint azt bárki gondolná...annak a fényében, hogy megígértem és szeretnék is gyakrabban jelen lenni itt, tulajdonképpen csak egy kis szabadság nekem. Szerintem képekben nagyon sok mindent lehet mondani, kicsit kihívás is. Próbálom széppé és érdekessé tenni.
Köszönöm, hogy írtatok! :)
én is elég kényelmes kommentelő vagyok, de gyakran mire ideérek, már a többiek elmondják helyettem is amit gondolok, és nem szeretem feleslegesen szaporítani a szót, tudod te... de azért mindig azt nézem meg legelőször, hogy te vajon írtál-e. és a képeket is annyira szeretem, arról álmodozom, hogy majd az endedélyeddel csinálok egy összeállítást a képeidből a lakókocsi falára, olyan szép lesz:) éjjel, ha felkelek Nórihoz (ami mostanában megint elég sűrűn előfordul), elég nehezen alszom vissza, olyankor ilyenekről álmodozom... már nagyon várunk. puszi
Legtöbbször én is azért maradtam szótlanul, amiért Altair. Bár ez igazságtalan volt. Sajnálom én is. Azért hűséges olvasód vagyok, akár kép-olvasó is. :)
Ildikó, megadom az engedélyt. :) Hiszen használatra készülnek. Én is nagyon várom a találkozást!
Adina, olyan nagyon kedves vagy. Köszönöm. :)
Kedves Márta,
most olvasom amegjegyzéseket, és köszönöm, hogy válaszolt- tulajdonképpen azt sugallta nekem, hogy valamilyen titokzatos módón egy hullámhosszon vagyunk.
Nekem ez sokat jelent, örülök neki
:)VRJúlia
Post a Comment