A gondolatok, kíváncsiságok, történetek, életérzések - mi más lehetne bármilyen utazás értelme? - a két magammal vitt könyv (Tolsztoj Háború és békéje, Hesse Üveggyöngyjátéka), a látni, átélni és éreznivalók kapcsán születtek meg bennem. Feledékenységemnek hála, amit nem firkáltam be azon nyomban a fekete kisfüzetbe, mind tovaszállt, remélem nem a semmibe.
A füzetbe leginkább virágokat, faleveleket préseltem mondatok helyett. Hálás vagyok, mikor megállítják az autót a kedvemért, s én visszaszaladhatok egy-egy érdekes kis növénykéért. Ez mindenképpen megmarad: a forróság, az útmenti por, a felém tanúsított jóindulat. Néhány nappal később, Horvátország déli, az északinál jóval kopárabb vidékén sárga virágok nyíltak mindenütt az út szélén. Minden virágnyíláskor visszavágyódik majd oda - így tartja a legenda - ha a megfáradt, térképnézegetésben kissé összezavarodott vándorlány ezek édes, finom illatát belélegzi. De ez egy másik, feljegyzésre talán nem is érdemes aprócska történet.
5 comments:
Köszönöm , Márta!
Szép minden, a lányok meg...az enyémek is ilyen aranyosak lesznek nagyon?
Várom az izgalmas beszámolót:)
Üdv, Júlia.
Orulok a szep utazasotoknak, es az uj bejegyzeseknek szintugy:)
Szeretem a stílusod, jó olvasni a hangulatok átadását. Ezzel tudok én is azonosulni, jobban, mint a száraz, úgynevezett útibeszámolós tényekkel. A sárga virágokra, forróságra, útmenti porra én is emlékeznék később, mint ahogy tegnap egy kastély parkjában is a kakukkfüvet láttam meg a szépen nyírt bokrok között, és hosszan azt szagolgattam egy padra leülve.
Úti beszámolókra -Márta stílusban- mindig várunk és vevők vagyunk!! :)
Júlia, a te lányaid már most is végtelenül aranyosak, természetesen...:)
Post a Comment