(Széljegyzet: én tudom, hogy miközben mesélem itt a történeteket, mindig minden szebb és színesebb lesz, mint amilyen, én tulajdonképpen nagyon szeretek semmicske eseményeket szép, színes széljegyzetekkel ellátni.)
Közben - így éjféltájt, így írás közben - a gyerekek mégiscsak inkább bemasíroznak, félés okán, s hosszú csíkban dobálják le maguk után a hálózsákot, takarót, s én újfent megágyazok mindenkinek, vizet viszek a szomjasoknak, megvigasztalom a szomorúakat, betakargatom a saját- s másgyerekét, s még mielőtt végre befejezném - ha már nekikezdtem - ezt a mondatot, eldöntöm, ezt a hirtelen kerekedett rendetlenséget elteszem holnapra.
(Széljegyzet: egy Kőmíves Kelemen-népballada az életem. Remélem, csak álmodom, s holnap reggel kiderül, igazából szép rend és fegyelem van. Valamint azt is remélem, valaki majd csak ágyba hozza nekem a kávét.)
16 comments:
kuncogtam vihogtam, kacarásztam itt csendesen kora reggel a történeteden, míg Te a gyerekek által keltett mondvacsinált rendetlenségben aludtál édesen, holott a csatolt fényképek egyáltalán nem nevetségesek, sőt édesek, sőt költőiek
:)*
Azt hittem en vagyok itt az elso, de latom Katalin megelozott, mondanivaloval is nemcsak idovel, hat en is alairom, s meg annyit, nehogy elfeledd, megirni mikor agyba kapod a kavet.
Csodasak a cicas, masnis kepeid, meg a taj...nem is csoda ha almodozol!
Hmmm,a semmicske események átadása és olvasása az, amit szeretek. Leírva szebb, mint végigcsinálva, de míg írom megszépül, és mikor másét olvasom, akkor is tudom, hogy szép volt, ha benne volt a fáradság, majd a fáradtság is.
Kávémat megcsináltam, és idetettem a számítógép mellé ma reggel.:-) Nem jött magától az ágyba...
A 4. képen a cicus akár Garfield is lehetne!:-)
minden történEted és képed "mesés" (MESÉSEN VALÓS:)
Cicó mindenhol ott van, akár csak nálunk.:) És végül ágyba kaptad?:)
Hátezmegmiféle vörös macskusz? Tisztára olyan mint az enyém. Érdekes, hogy neked is eszedbe jut ez a Kőműves- Kelemen-féle- dolog, mert én sokat gondolok erre, amikor véget nem érően nap nap után főzök mosok teregetek pakolok és pakolok meg pakolok:)Miután persze megcsináltam és szervíroztam magamnak a saját kávémat. Mert sajnos nem jön ágyba. 20 év után sem:)
az előző kommentet én töröltem, mert ez a szeszélyes internet kétszer jelenítette meg. Belőlem meg pont elég egy is:D
Pont attól válik érdekes eseménnyé a gyerekeknek a sátrazás, ha kikerekedik belőle valami aggódás és félelem érzés. Annak idején, mikor én voltam ebben a "sátorcipőben" a barátnőimmel, ha nem féltünk eléggé, akkor rémtörténetekkel tették izgalmassá az alapjában gyönyörűséges csillagos estét..., mert az milyen uncsi lett volna, ha csak úgy bebújunk nyakik a hálózsákba és édes álomba hajtjuk kicsi fejecskéinket:))
Kávé nálam sem jött magától az ágyba.:)
A macska pedig egy négylábú barátunk, szomszédmacskája, Mici pajtása.
Van is egyáltalán értelme bepötyögnöm, hogy ma reggel , amikor még oly friss volt a tinta ezen a bejegyzésen, az én megjegyzésemet nem akarta tovább engedni a rendszer....? Dehogy van...
Mert csak azt akartam írni, hogy jött aztán minderre egy csodálatos kora reggeli óra, zsoltárral:)
Csodás képek!!!!Mint egy mesefilmből!!!!A Cicót nagyon irigylem,hiányzik az enyém....
Gyönyörű vidéken laktok!!!!
Én is ilyen egyszerű ételeken élek,szerintem ez a legjobb.
:)
Kőmíves Kelement én is emlegettem mostanában itthon.. :)
Na, majd szólok a kávénak, hogy milyen elvárások irányulnak feléje :)
Post a Comment