Wednesday, August 8, 2012

Egy vékony szelet vajaskenyér

sajttal és uborkával: ez a vacsorám, amúgy maradék. Néhány játszópajtás akkor kérezkedett be ugyanis ittvacsorázós alvásra, mikor már bezártak a boltok, ezért apró darabkákra vágom azt a néhány szelet kenyeret, egyrészt, hogy többnek tűnjön a kevés, másrészt arra gondolok: hadd ne legyek szerénytelen, a kenyérszaporítás csodájánál ugyan kevesebbel is beérjük, de vacsora akkor is csak úgy jut mindenkinek, ha jól szétosztjuk az öt árpakenyeret s két halat. Aztán a gyerekek kitalálják, hogy ők inkább sátorban aludnának odakint az udvaron, s mivel lebeszélni őket merő képtelenség, inkább segítek - már sötétben - úgy-ahogy felállítani a viharvert sátrat, kihurcolni a matracot, az ágyneműt.
(Széljegyzet: én tudom, hogy miközben mesélem itt a történeteket, mindig minden szebb és színesebb lesz, mint amilyen, én tulajdonképpen nagyon szeretek semmicske eseményeket szép, színes széljegyzetekkel ellátni.)
 Közben - így éjféltájt, így írás közben - a gyerekek mégiscsak inkább bemasíroznak, félés okán, s hosszú csíkban dobálják le maguk után a hálózsákot, takarót, s én újfent megágyazok mindenkinek, vizet viszek a szomjasoknak, megvigasztalom a szomorúakat, betakargatom a saját- s másgyerekét, s még mielőtt végre befejezném - ha már nekikezdtem - ezt a mondatot, eldöntöm, ezt a hirtelen kerekedett rendetlenséget elteszem holnapra.
(Széljegyzet: egy Kőmíves Kelemen-népballada az életem. Remélem, csak álmodom, s holnap reggel kiderül, igazából szép rend és fegyelem van. Valamint azt is remélem, valaki majd csak ágyba hozza nekem a kávét.)

16 comments:

Katalin said...

kuncogtam vihogtam, kacarásztam itt csendesen kora reggel a történeteden, míg Te a gyerekek által keltett mondvacsinált rendetlenségben aludtál édesen, holott a csatolt fényképek egyáltalán nem nevetségesek, sőt édesek, sőt költőiek

:)*

iri said...

Azt hittem en vagyok itt az elso, de latom Katalin megelozott, mondanivaloval is nemcsak idovel, hat en is alairom, s meg annyit, nehogy elfeledd, megirni mikor agyba kapod a kavet.
Csodasak a cicas, masnis kepeid, meg a taj...nem is csoda ha almodozol!

Éva said...

Hmmm,a semmicske események átadása és olvasása az, amit szeretek. Leírva szebb, mint végigcsinálva, de míg írom megszépül, és mikor másét olvasom, akkor is tudom, hogy szép volt, ha benne volt a fáradság, majd a fáradtság is.
Kávémat megcsináltam, és idetettem a számítógép mellé ma reggel.:-) Nem jött magától az ágyba...

Éva said...

A 4. képen a cicus akár Garfield is lehetne!:-)

aliz said...

minden történEted és képed "mesés" (MESÉSEN VALÓS:)

kovtama said...

Cicó mindenhol ott van, akár csak nálunk.:) És végül ágyba kaptad?:)

lucia32 said...

Hátezmegmiféle vörös macskusz? Tisztára olyan mint az enyém. Érdekes, hogy neked is eszedbe jut ez a Kőműves- Kelemen-féle- dolog, mert én sokat gondolok erre, amikor véget nem érően nap nap után főzök mosok teregetek pakolok és pakolok meg pakolok:)Miután persze megcsináltam és szervíroztam magamnak a saját kávémat. Mert sajnos nem jön ágyba. 20 év után sem:)

lucia32 said...
This comment has been removed by the author.
lucia32 said...

az előző kommentet én töröltem, mert ez a szeszélyes internet kétszer jelenítette meg. Belőlem meg pont elég egy is:D

Gonda Hajnalka said...

Pont attól válik érdekes eseménnyé a gyerekeknek a sátrazás, ha kikerekedik belőle valami aggódás és félelem érzés. Annak idején, mikor én voltam ebben a "sátorcipőben" a barátnőimmel, ha nem féltünk eléggé, akkor rémtörténetekkel tették izgalmassá az alapjában gyönyörűséges csillagos estét..., mert az milyen uncsi lett volna, ha csak úgy bebújunk nyakik a hálózsákba és édes álomba hajtjuk kicsi fejecskéinket:))

márta said...

Kávé nálam sem jött magától az ágyba.:)
A macska pedig egy négylábú barátunk, szomszédmacskája, Mici pajtása.

VRJúlia said...

Van is egyáltalán értelme bepötyögnöm, hogy ma reggel , amikor még oly friss volt a tinta ezen a bejegyzésen, az én megjegyzésemet nem akarta tovább engedni a rendszer....? Dehogy van...
Mert csak azt akartam írni, hogy jött aztán minderre egy csodálatos kora reggeli óra, zsoltárral:)

Monika said...

Csodás képek!!!!Mint egy mesefilmből!!!!A Cicót nagyon irigylem,hiányzik az enyém....
Gyönyörű vidéken laktok!!!!
Én is ilyen egyszerű ételeken élek,szerintem ez a legjobb.

márta said...

:)

Eszter said...

Kőmíves Kelement én is emlegettem mostanában itthon.. :)

Józsi said...

Na, majd szólok a kávénak, hogy milyen elvárások irányulnak feléje :)