Tuesday, November 6, 2012

Nemcsak


a délután esett s már tova is tűnt kevéske hó miatt gondolom úgy, hogy ma érkezett meg hozzánk a tél.  Csak úgy, tudom. A száradó s még fagyosan beszedett ruhák illatosak,  Mici aluszékony, nekem pedig jól esik vacogva is tenni-venni odakint.

Annyi örömöm van  - szinte restellek is ennyi idő után pont most rájönni - a német nyelv (örökös és végtelen időkig tartó) tanulásában. Tanítanak a könyvek, a versek, a zsoltárok (Isten németül szól hozzám...), a gyerekek, az egy-két barátnőm. Az a titka amúgy, hogy belülről kell, egy életen át, és nem idegenként. A magyarul egyben le sem fordítható "verinnerlichen" szó annyira szépen fejezi ki azt, amit átélek: belülről szemlélem, bejárom, belakom.

Ilyesmik miatt szoktam boldog lenni.

11 comments:

Klári B. said...

Nálunk csak igérgetik a telet, de még nem jött el. Na de már érezni az illatát, a közeledtét... Amúgy köszi a képeket, a videókat. Ezek a mostaniak is csodásak. :)

Éva said...

Én meg csak halogatom, halogatom a németet...:-D Mennyi örömről mondok le!
Szép a zene, a gondolatok, a képek. Mint mindig, ha meglátom hogy írtál, a várakozás öröme tölt el, míg kattintok. Tudom, hogy valami jó vár rám. Utána pedig többször visszatérek az írásodhoz.
Tél itt volt már valóságban is, lehet újra várni.

Éva said...

De jó ez a zene és a hozzákapcsolódó látvány! Tisztán, egyszerűen szép.

Ciripbogár said...

Bár az olasz dallamos szép és könnyen szerethető nyelv, tehetség híján ugyanazokat a nehézségeket élem át vele, mint mások egy nehezebb nyelvvel. De azt én is megtanultam, hogy együtt élve, barangolva vele érdemes igazán megismerni.

Itt érdekes határán billegünk az ősz-tél harcnak, egyik se enged a maga igazából.

kötött piros zongorakesztűben termoszt tartani:))

Monika said...

Nagyon szeretem ezt az énekesnőt, néhány éve fedeztem fel és elfeledkeztem róla.Olyan jó,hogy te feltetted,így eszembe juttattad!
Szenvedek nap,mint nap bezárva egy irodába.Annyira vágyom a természetben barangolni.Mára van egy szabadnapom, élvezem,hogy amikor csak lehet ki tudok menni a kertbe ,belülről pedig láthatom a madárkáimat,megsímogathatom a kutyust.
Nem nekem való élet egész napra bezárva lenni....
Zongorakesztyűre én is vágyom.Remélem fogok horgolni,de egyenlőre a hópelyhek vannak soron.

Piroska said...

Évához hasonlóan én is pontosan így vagyok a bejegyzéseiddel....

Szép kis délutánt kívánok kint az udvaron Neked...

Piroska

eSti said...

Szép a Te boldogságod!

márta said...

:)

Katalin said...

hogy találnak rád ezek a fantasztikus énekesek?

Csárli said...

Nekem ez az egyik kedvenc nemet dalom, olyan lefordithatatlan : http://www.youtube.com/watch?v=NcREFBC_HVw

márta said...

Köszi!