közben hallgattam végig tegnap Pálferi utolsó három szentbeszédét, - innen a gondolat: a legtöbb ember teljesen átlagos, csak van aki ezt nagyon jól csinálja. Igen. Igenigenigen.
Egyébként pedig áprilisban átlagosan keveset vagy sokat olvastam:
- Alessandro Baricco: Seide
- Ljudmilla Ulickaja: Médea és gyermekei
- Szilasi László: A harmadik híd : "Ahogy megfigyeltem, az emberek általában arra számítanak, hogy a szenvedésektől bölcsebbek lesznek. Én azt tapasztaltam, hogy nincs ilyen összefüggés. Nincs bölcsebbé válás, nincs nemesedés. Csak a fájdalom van, és nem kapsz a fájdalomért cserébe semmit Talán még igazi szenvedés sincs. Néhány embernek nehezebb az élete, mint a többieké. Ez minden." - Ez azért üt egy kicsit sziven, mert van egy nálam jóval fiatalabb barátnőm. Vagyis nincs, mert nem engedi, hogy a barátnője legyek. Az őt ért szenvedések mélységesen boldogtalanná teszik, engem pedig tanítanak arra, hogy soha, soha nem szabad olyat mondani valakinek, hogy minden szenvedésnek van valami értelme. Mert van, aminek nincs értelme, és van történet, ami sose lesz kerek. Ez az igazság, és mindez úgy igazság, hogy közben tiszta szívből hiszek benne: van végtelen sok esély, van újrakezdés, van remény, gyógyulás, örök barátság, van feltámadás.
- Eric Metaxas: Bonhoeffer - "Bonhoeffer élete egész során azt a logikát követte a teológiai kérdésekben, amelyet édesapja is alkalmazott a tudományos kérdések esetében. Csak egy valóság létezett, és Krisztus az egész felett Úr volt, vagy egyáltalán nem volt az. Bonhoeffer alaptétele volt, hogy minden kereszténynek "teljesen emberinek" kell lennie azáltal, hogy Istent bevonja élete egészébe, és nem csupán egy bizonyos "szellemi" síkba. Az, hogy olyan elvarázsolt alakok legyünk, akik csak beszélnek Istenről, de a kezüket valahogy nem hajlandók összepiszkítani abban a világban, amelybe maga Isten helyezte őket, rossz teológia."
( Feltétlenül be kell szereznem Bonhoeffer Etika c. könyvét is...hogy elolvassam a következő idézet-töredék után az egészet, bár maga a könyv is töredék, nem adatott neki elég idő ezen a Földön, hogy befejezhesse: "Csak a cinikus állítja, hogy mindenkor, minden helyen és minden embernek ugyanúgy "az igazságot mondja", de valójában mást sem fitogtat, csak az igazság élettelen képét...Az igazság fanatikus elkötelezettjének dicsfényével övezi magát, aki nem adhat helyet emberi gyengeségnek, de valójában ő az, aki az emberek között élő igazságot elpusztítja. Megsebzi a szégyenérzetet, megszentségteleníti a titkokat, megszegi a bizalmat, elárulja a közösséget, amelyben él, és fölényesen nevet a pusztításon, amit véghezvitt, valamint az emberi gyengeségen, amely "nem bírja elviselni az igazságot."")
- Finanzbuchführung 2
- A Szentírás olvasásával lassan haladok, inkább csak itt-ott egy kis részlet, továbbá nemrég nekiláttunk kis imacsoportommal a Hegyi beszéd lassú olvasásának, s ami lassú, az nem lehet gyors. Így se fogjuk sose megérteni, csak egy hatalmas ugrással esetleg belevetni magunkat, újra és újra, s just do it alapon megélni próbálni.
Boldog Májust!
21 comments:
Én azt, hogy nem engednek barátjuknak lenni- van ilyen- sosem fogom érteni, s nagyon szomorú vagyok tőle. Óvakodom attól, hogy elmondjam annak, akinek nehéz, hogy bizony, ennek így kell lenni. Nem tudom, hogyan kell lenni. Csak azt-talán-, hogy reménység nélkül nem mehetek előre.
Én értem. Mármint az érzést, hogy némely embernek nagyon jó lenne a barátja lenni, de nem lehet. Nem is azért, mert nem szeretné valamelyikünk, hanem mert nem lehet. Néha a legmagasabb szintű szeretet jele lehet az, hogy békén hagyod, nem keresed...Attól tartok, nem vagyok túl jó se barátnak, se segítőnek, se semmi ilyesfélének.
amikor már azt hiszem nem lehet fokozni azt a szépséget, és értékes gondolatokat, amit kapok tőled bő kézzel számolatlanul hosszú ideje, akkor jössz egy ilyen bejegyzéssel, amiben lélegzetelállítóan szépséges egyetlen fotó, de amiket most mondtál, annyira szíven ütött, és olyan gyöngéden mégis olyan szépen, hogy nem bántó, pedig kristálytiszta tükör...
nincsenek szavaim
Olyan biztos kézzel választod ki mindig azt a két-három mondatot, Márta! És olyan szépen összeérnek ezek kerek egésszé, amit PálFeritől idézel, az a mostani világ egyik legnagyobb hazugságára mutat rá, ahol még a macskakaját is úgy adják el, hogy a különleges gazdik kivételes macskáinak! S az átlagosságot elfogadni nehéz ilyen környezetben, főleg, ha még azzal sem vigasztalhatjuk magunkat (mert a Szilasinak is igaza van), hogy az átlagon felüli szenvedéseink révén bölcsebbek lehetünk másoknál. Mégis, ha Bonhoeffert nem fogják el és végzik ki a nácik, ha nem szenvedett volna annyit, lehetett volna bármilyen kivételesen bölcs, nem biztos, hogy mi megismerjük a bölcsességét, vagy hogy magyarul is kiadnak róla könyvet. Élhetett volna egy kis faluban, ötven embert tanítgatva az Igére. De így az ő szenvedése végső soron mégiscsak nyert valamiféle értelmet a világban, még ha nem is az ő maga hasznára.
Ja, és a fotó is egészen elképesztően gyönyörű!
Ó, Márta, Márta, feladod a leckét. Hát hogyan csináljam, hogy elengedjem...
Nem tudom. :)
Köszönöm, hogy írtatok. Nagyon-nagyon sokat jelent.
Vizsgád sikeresen megvolt?
Majd jövő hét elején lesz...
Amúgy már gondolok rád, mert hét eleje van...
Ezt az Etikát tényleg nem lehet kapni. De előjegyeztem egy internetes antikváriumon, talán pár hónap (év) és beérkezik. Légy türelemmel. :)
Eszter, Eszter, te javíthatatlan vagy...:)
Köszönöm Éva, megírtam, kissé nehezebb volt mint amilyre számítottam, nem is igazán tudom, hogy jól sikerült-e vagy sem. De sokat tanultam rá, s remélem, nem hiába.
Köszönöm a választ, én is várom az eredményt. A tanulásnak legtöbbször megvan!
A Bookline-nál van Etika könyv, ha esetleg valakit érdekel.
Köszi!
Hű. Ez most nagyon jól esett (most értem ide, jellemző....)
Hogy tetszett a Seide? Magyarul a Csányi Sándor olvassa fel, nekem úgy van meg. Olyan szép.
Nagyon tetszett...:)
Álom ez a kép! Ismeretlenül is gratulálok!
olyan sokat gondolkodok azon, miért szeretek idejárni a blogodra ...nyilván nem lehetne egy mondatban általánosítani...de sokszor vissza-visszaolvaslak, rengeteg apropóm van :)
Most kezdtem el olvasni Edith Eva Eger könyvét, és azt találom benne, hogy nem csak azok a hősök, akik különleges tetteket hajtanak végre, vagy hirtelen felindulásból kockázatot vállalnak, hogy ezzel másokat vagy magukat megmentsék..."a hősiesség sokkal inkább nevezhető egyfajta beállítottságnak, vagy a személes szokásaink és társadalmi viselkedéseink felhalmozódásának.A hősiesség létforma, és egy különleges módja annak, ahogyan önmagunkra - és a világra - tekintünk. A hősléthez hatalmas bátorság szükséges...Valamennyien képzés alatt lévő hősök vagyunk...
Post a Comment