amennyire

a reggeli ima, annyira a reggeli az asztalon.
amennyire a reggeli, annyira a reszkető kis pipacsok odakint a nyári esőben.
amennyire a pipacsok, annyira amit olvasok, írok és gondolok.
amennyire amit gondolok, annyira a melegszendvics s a hosszú ölelések ott, hol leggyakrabban keresztezik egymást útjaink: a fürdőszoba ajtaja előtt.
amennyire a fürdőszoba ajtaja, annyira a bűnbánat s a bűnbocsánat s a szív tisztasága s a hála őszintesége s az életszentség.
minden fontos, de a mindenhez én itt kevés vagyok.
legyen most elég annyi, hogy kimegyek, bár szívesebben olvasnék, tollasozni a kislányommal. s talán még annyi, hogy szeretettel hajtogatom össze utána a megszáradt konyharuhákat, miközben türelmes kedvességgel próbálom meg esetleg kideríteni az aktuális veszekedés okát, még ha csak egy eltűnt hupilila árnyalatú körömlakk is lenne az, akkor is.