a szeretet erősebb, mint a halál.
erősebb félrehallásoknál, félreértéseknél, konyhapulton hagyott megszáradt kenyérnél, padlóra esett vizes törölközőknél, számláknál, elveszített jegygyűrűnél, elfelejtett évfordulónál, szemem alatti sötét karikáknál, semmi kis rosszkedveknél is?
a szeretet legyőzi a távolságot.
legyőzi a közelséget is?
a szeretet elfogad olyannak, amilyen vagyok.
elfogad olyannak is, amilyen nem vagyok?
a szeretet olyan, mint egy ötszázeurós bankjegy. olyan, mint egy nagy csokoládés, tejszínhabos torta, tetején rumos meggyel. olyan, mint egy Nobel-díjas regény.
nincs szükségem másra, csak egy kis aprópénzre.
lisztet, élesztőt, olajat és sót szeretnék venni belőle, mindennapi kenyerünket megsütendő.
világhírű regényt írni pedig nem tudok. másfélét sem amúgy.
csak pár jó szót firkálok néha: semmi kis üzenetek a konyhaasztalon.
csak pár szép mondatot, néhány mindennapi küszködésből váratlanul felragyogó gondolatot - szeretettel a néhány barátnak, ( de leginkább csak saját magamnak,) kinek talán még szüksége lehet rá.
