magvető-blues

                     
                                        "ha a földbe esett gabonamag el nem hal..."

kis gabonamag a levegőben,
félúton valahol kéz és föld között:
úgy szerettelek

legyen imám talaj alattad,
legyen könnyem eső fölötted,
mosolyom legyen Nap, sóhajom szellő

s amikor egyszer majd
kalász kezd szökkenni, csodaszép
új élet s ragyogás belőled:
felejtsd el, engedd el
halálod fájdalmát,
ne sirasd, ne keresd:
a kéz, mely elvetett, pihenni tér

énekszó kanyarog, amerre
visz az út, aranyló
földeken érlel a kegyelem
aratást, kenyeret,
kinyújtott két kezet,
amíg a megfáradt
vándor lassan
hazaér

2016.07.06