ha újrakezdhetném.

ha újrakezdhetném az életem, a házasságom, az anyaságom s az összes barátságom, lett légyen az bármily felszínes vagy mély, nem biztos, hogy bármit is másképp tennék. mert adott pillanatban csak annyi eszem és szívem van, amennyi. s az életet visszafele élni sajnos nem lehet.
mégis. ha újrakezdhetném, talán valahogy így fogadnálak:
Isten hozott a világomban! Isten hozott a világodban! tudod mit? egészen biztos, hogy csalódni fogsz bennem.
persze, nem kezdhetem újra. nem is akarom. vagyok, aki vagyok, s ezen nincs mit se magyarázni, se sajnálkozni, se rejtegetni.
az a kérdés, hogy kellek-e így is.
s mikor átélem, hogy igen, kellek, akkor csoda történik.
az olyan szavak, mint kegyelem, remény, hit és szeretet, szavak, melyeket úgy, de úgy elkoptattunk, tönkretettünk, félreértettünk és kiforgattunk: újra élni kezdenek.
ragyogni. gyógyítani. éltetni. áldani.
( azért zártam be egy időre a blogot, mert nem tudtam, miről írhatnék még. azért nyitottam meg, mert jó lenne visszaadni valahogy a szavak eredeti fényét.)