azt képzelem, tudom, milyen érzés, ha egy gyűrött vonalas füzet a legjobb barátod. ez egyébként nem igaz, de attól még érzés, és tudhatom is, milyen az.
a kerti házikó fapolcán néhány kedvenc könyv. ezekben laknak a többi egyetlen, legjobb barátaim. ez sem teljesen igaz amúgy, de attól még barátok, csak nem tudnak róla(m), pedig én ámulva lépek be mindannyiszor az általuk létrehozott csodálatos világokba.
magam választotta száműzetésem akkor foszlik semmivé, mikor kopogtat ajtómon a feltétel nélküli szeretet. s ha kopogtat, én ajtót nyitok. félreteszem a füzetem, a könyveim, teát főzök, majd addig beszélgetünk, míg ránk sötétedik. vagy fázni kezdünk az esti hűvösben, vagy lehull a szívről minden teher, vagy egyszerűen csak majd' elalszunk már a mondat közepén. az emberi lélek olyan gyönyörű.
lennék én is gyűrött vonalas füzet. lennék könyv valakinek a polcán, akit nem is ismerek. de leginkább lennék mások ajtaján kopogtató feltétel nélküli szeretet.
ha nem lehetek füzet, legyek bár csak egy lap.
ha nem feltétel nélküli szeretet, egyszerűen csak szeretet: törékeny, tökéletlen és emberi.
ha nem egy egész könyv, hadd legyek apróbetűs jegyzet, itt-ott a margón: itt jártam, éltem, szerettem, nem tűntem el csak úgy, nyomtalan.
