A tartalék.

Az igazán mély, tartós, mindenre elszánt, visszavonhatatlan, felemelő, erőt adó kapcsolatok - Istennel, önmagammal, másokkal - el tudják viselni az erőt próbáló, borús, hideg napokat is.
Tudják hordozni úgy az árnyékot, mint a fényt, a közelséget s távolságot, a jót is, a rosszat is.
Ha mindannyian kapunk és adunk, bőséges, jóhiszemű, nagyvonalú, pazarló odaadással ha adjuk másoknak mindig saját magunkat, akkor jöhet az élet gondja is.
Rohanás, csend, felcsattanó türelmetlenség, félreértés, csalódás, időhiány, erőhiány, kedvhiány, belefáradás, mittudomén: legyen szó csupán csak egy egészen egyszerű fürdőszobafelújításról a hétköznapok ráadásaként... - mindegyiket ismerem, személyes jóbarátom mindegyik.
Mégis. Van elég tartalék. Jut is, marad is. Ne féljünk! Fenségesen megélünk belőle míg csak el nem fogy, de ha jól beosztjuk, még utána is megélünk belőle addig, ameddig.