két hét után ma reggel újból dolgozni indultam. Nagyon korán keltem, nagyon halkan teát főztem a termoszba, betettem egy könyvet a táskába, majd a napok óta tartó esős, szeles időben lementem a falu központjába, a 6:40-es buszhoz. Iskolaidőben lehetetlen rajta helyet találni, ma csak ketten utaztunk. Szép volt. Magam sem értem miért, mitől és honnan, de egyszerűen csak elárasztott az öröm. Azt sem tudnám megmondani, minek örültem. Mindennek.
Talán egész adventben nem hallani, látni az
örömnél gyakoribb szót. Karácsonyi díszekről, dalszövegekből, dekorációkról próbálja magát becsempészni az emberi szívekbe.
Hogy aztán, mikor már rég kialudt a szilveszteri tűzijáték utolsó szikrája is, így érkezzen meg hozzám: meglepetésszerűen, csendesen, egy ilyen dísz nélküli, magányos, sötét reggelen.
5 comments:
pont ezt éreztem az új év első sétáján én is, furcsa, puha, belülről áradó finom öröm, csak úgy a ködből meglepett
Valamiért bennem is tart még az adventi öröm... köszönöm, hogy megosztottad... és olyan szépen megfogalmaztad...
Szép! Én is ebben reménykedem, hogy egyszer csak így utólag, váratlanul ... és általában így is van.
Teljesen feloldod a hetkoznapok ”hetkoznapiassagat”(ha van ilyen) s unneppe teszed!Unnepelni jovok hozzad!
Sokszor elkapott már az az érzés, de először csak idén tudtam szavakba önteni, hogy nem értem a világot és az embereket, miért annyira utálatos nekik a január és a február. Talán ez az egész Adventi hajcihő tehet róla, hiszen akkor minden fényes, ragyogó- itt a Nagyvárosban túlontúl az; aztán amikor elcsendesedik az ünnep, nem vesszük észre, hogy megszületett a Fény.✨ És már nincs jujjsötét, mikor 7 órakor indulunk a villamos fele, sőt egy-egy korán kelő madarat is hallani már...ébredezik a világ és hajlamosak vagyunk nem-észrevenni.
Így melengeti a lelkem minden olyan sor, amikor valaki azt írja, hogy Karácsony és a tavasz között is létezik a Csoda. :)
h.bogi87
Post a Comment