Milyen világ az, ahol gyerekeket bántalmaznak, kislányokat molesztálnak, vagy családokat szakítanak szét? Milyen világ az, ahol nem biztonságosak a városok, az utcák? Ahol visszatekerik a kilométerórát, s csalják, ahol csak tudják, az adót. Ahol szemetet dobálnak az óceánba, s bálnák halnak bele az elfogyasztott műanyagba. Milyen világ az, hol terror és félelem folyik a híradóból? Ahol szégyen megöregedni, vagy gyengének lenni, s embereket kezelnek úgy, mintha testük-lelkük eladható árucikk lenne csupán. Milyen világ az, ahol a bőrnek színétől függ a tisztelet, s attól is, ki hova született? Milyen világ az, ahol értelmetlen balesetek történnek? S ahol gyerekek éheznek Afrikában, az milyen világ?
Szabad-e ilyen világban egyáltalán nevetni?
Finom ételt enni, epres fagylaltot és tortát, szépen megterített asztalnál?
Vasárnap reggelenként ünneplőbe öltözni.
Útközben a buszon verset olvasni.
Gyermekeket nevelni, rózsát ültetni, és fákat.
Kigazdálkodni - bár észrevétlen csepp a tengerben - néhány kisgyerek napi étkezését a világ túlsó felén valahol.
Szép dolgokról írni naplót szépen, vagy ha nem lehet, csak úgy naplót, csak arról, ami van.
Csillagszórót gyújtani.
Szabadságra utazni a tengerhez.
Szelektíven gyűjteni a szemetet.
Imádkozni, énekelni, ünnepelni.
Reggelenként fairtrade kávét inni.
Tájékozódni, olvasni, együtt érezni.
Megelégedettnek lenni, igazságosnak, egy kicsit naivnak is talán, s könyörületesnek, emberinek.
Szeretni, reménnyel teljesnek megmaradni egy ilyen világban lehetséges-e vajon? Megéri-e?
De ha nem tennénk...
Akkor az milyen világ lenne vajon?
(Ch.Brudereck Ritual im Widerspruch c. rövid verse alapján, azt kiegészítve, továbbgondolva. S mert nem tudok más módot, hogyan máshogy lehetne élni egy ilyen világban, amelyben élnük adatott.)
4 comments:
nem kérdés ))))
egy verset juttattál eszembe:
Kálnay Adél: Kérdés:
"Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?"
Sokunknak sokszor eszünkbe jut hasonló kérdés
és MINDIG az a válasz, hogy IGEN, "az életemnek feltétel nélkül van értelme", nem valami ellen élek, hanem élem az Istenáldotta életemet,
azt hiszem az élet több, mint mások tetteihez viszonyulni, hisz "adni" is tudunk, nemcsak "kapni"
Hát ez van, ilyen ez a bűnbeesett világ itt, az Édentől Keletre, és nyilván nincs is itt értelmesebb annál, mint normálisnak lenni, és legalább befőtt formájában elővenni néha egy kis Paradicsomot :-)
Köszönöm! :) Hédi
most olvastam itt, és eszembejutottál
https://eszmelkedesek.blogspot.com/2018/06/lelekerosito-mondjunk-le-miertjeinkrol.html
Post a Comment