Mostanában azt vettem észre, én is ezt teszem reggelenként, mikor munkába indulok.
Pár éve ültettem a ház elé levendulát, zsályát, Mama emlékére pedig még német szegfűt is.
Ezekről tépek le egy-egy levelet, virágot, odabent az irodában pedig kiteszem magam elé, a számológép mellé.
Azt olvastam valahol jó tanácsként, hogy tegyünk kamillát és levendulát a kofferünkbe.
Azóta így utazom.
Így indulok neki a mindennapoknak is.
Kamilla, levendula vagy zsálya nem hiányozhat a kofferemből, gyógyító illatuk elkísér minden utamon.
3 comments:
:)ölellek.
Mifelénk most is jönnek úgy templomba, hogy van virág az asszonyoknál.
Az énekeskönyvbe teszik, a prédikáció alatt szagolgatják. Érdekes.
Az enyémben egy ibolya van...már préselt.
Ez a virágos dolog, hogy illatos növenyt cisz ek a templomba...gyönyörű! Nem is tudtam, hogy létezik ilyen szokás! Olyan szép kifejeződése az ösztönös, elemi spirituális érzéknek, ami ma mar kiveszőfélben van...
"Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére" (2Kor2.15)-ez jutott errol eszembe.
A fotók is olyan szépek, például amin a lila szöveteken fekszik a kamilla-levendula, vagy amin a kismadár mellett vágjátok az almát!
(Cisz ek =visznek) :)
Post a Comment