Egy

nyolc éve dédelgetett álom - ennyi ideje lakunk itt - vált valóra, mikor múlt héten két nap is itthon maradhattak a gyerekek a szokatlanul erős hóesés miatt. A regionális rádió már feltette honlapjára a hivatalos információt, mely szerint holnap is zárva maradnak a környéken az iskolák. A munkahelyek ugyan egyáltalán nem, de néhány időpontot a felnőttek is kénytelenek néha lemondani csúszós utak, továbbhaladást lehetetlenné tevő kidőlt fák miatt. Nem panaszkodom! Még soha életemben nem hallottam introvertált embert lemondott, későbbre halasztott időpontok miatt őszintén panaszkodni. Még tart a tél, még kell a fény, főzés közben a gyertyák még mindig égnek a konyhaablakban. Soha nem is voltam bőbeszédű, de mikor - gyakran! - előveszem a fényképezőgépet, az mindig arra tanít, hogy csendben legyek, odafigyeljek, észrevegyem, megőrizzem a lencsém túlsó oldalán levő világot úgy, ahogy van. Annyira szép, anélkül is, hogy másnak állítanám be, mint amilyen. Az itt-ott felszabaduló időt, mikor ölembe esik, egyszerűen csak annak tekintem, ami. Ajándéknak, meglepetésnek, lehetőségnek. Vonatkozzon ez bár csak órákon át tartó hólapátolásra is. Boldog januárt! Boldog telet!