Egészen korán reggel még van idő csak úgy ülni, a félhomályos szobában, s nézni, hogyan lesz odakint egyre világosabb.
Lehet kicsit várni, mint ébredés után mindig, míg felszakad a fejemben levő, átmenetileg siketté tevő zúgás.
Ilyenkor szinte látni a perceket, s hallani amint, mint homok az órában, egyik a másik után lepereg.
Elő lehet venni az új napot, kiteregetni, mint egy darab üres papírt, melyre még nem tudom, mit írok.
Jelentéktelennek érzem magam. Középkorúnak, középszerűnek. Mindenféle önsajnálat, kisebbrendűségi érzés híján is - olyan semmi különösnek. Igazat adok a szakembernek, aki azt mondta a szövegeimre: igényesek, de nem elég erőteljesek.
A múlandó s örökkévaló közötti határ szinte elmosódik, a két világ majdhogynem átjárhatóvá válik ilyenkor, a reggeli csendben.
Odaátról, mintha résnyire nyitott ajtón, szépség, bocsánat, erő és öröm szivárog át.
Egyetlen fénysugár is elég, egyetlen szikra is.
Nem kell biztos tudás, ha csak sejthetem, az is elég.
Később, szennyeskosarakon innen, gőztől párás konyhaablakon, szelektálandó szeméthegyen túl, hatalmas sétát teszek a térdig érő hóban, ködben, ide-oda rángató szélben.
A világ legrövidebb imáját ismételgetem közben: belégzés-kilégzés, belégzés-kilégzés.
Hazafelé tartva a dombokon át már nem találom az induláskor magam mögött hagyott lábnyomokat. Teljesen betemette őket hóval a szél.
Arra gondolok: olyan ez, mint a kegyelem.
A lábnyomaimat néha elfelejthetem. Nem juttatják folyton eszembe. Nem bántanak már érte. Néha újból kezdhetem, teljesen újból.
Vagy ha nem lehet, addig s annyiszor mesélhetem el ugyanazt a régi, fájdalmas történetet, míg ragyogóvá nem válik a kezdet, s teljesen másként nem alakul a vég.
A szövegeim én vagyok, a történeteim is. A legkevésbé szépet sem tagadom le, mind hozzám tartozik.
Újból és újból előveszem őket, mint megannyi gyűrött papírt.
Kisimítgatom, átírom, minden nap kicsit másképp mesélem el.
Egy kicsit szebben, igazabban, több irgalommal, megértéssel.
Ilyenkor, a reggeli csendben, annyira közel jön az Ég, ilyenkor, úgy érzem, a kegyelem valóban elég.
15 comments:
Én megvenném a könyved is, ha lenne.
És ajándékoznám is a legjobb barátnőmnek születésnapra.
"hallani vélem, ahogy a múlandóság falain hajszálrepedést üt itt-ott az örökkévalóság."
A repedésért, a múlandóság örökkévalósággá emeléséért, és magadért.
Ezért.
Mindig találok valami inspirálót nálad!
Köszönöm!
Most is lehullott egy szó!!!!
Talán nem szabadna most ide írnom, (sosem voltam képes sehol az ajnározó dicsőítő kórusba beolvadni), most sem fogom azt bizonygatni, hogy mekkora tehetséges író vagy és hogy igenis, mennyire rendkívüli erőteljesek az bírásaid, ...mert nem értek hozzá, és nem tudtam, hogy itt irodalmi oldalon vagyok
de azontúl, hogy rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, kicsit el is bátortalanodtam ettől, hogy ez szóba jött
Eddig azt hittem azért szeretem az írásaidat olvasni, mert az életedről mesélsz benne, éppoly emberien, amilyen emberiek mi vagyunk, mind. Csak szebben és vigasztalóbban...
Nem tudtam, hogy neked az a fontos, hogy a szakember milyen építő kritikával illette, hogy könyvként kiadhatóvá válhasson, és hogy ez neked fontosabb, ...
Nekem az volt eddig a fontos, hogy érted, amit mondunk, és én értem, amit mondasz...
Most is szépet olvashattam tőled, nekem fontos volt ezzel találkozni most:nem tudom, mitől lenne átütőbb vagy erőteljesebb, mint hogy megállít, és a vállamra köszön: hogy én is vágyódni kezdek azután a hólepte "kegyelem" után, és azután, hogy a lábnyomaimat néha ne kérhessék számon, ne juttassák folyton eszembe, ne bántsanak érte, hogy néha újból kezdhessem, teljesen újból.
Vagy ha nem lehet, addig s annyiszor mesélhessem el ugyanazt a régi, fájdalmas történetet, míg ragyogóvá nem válik a kezdet, s teljesen másként nem alakul a vég..."
Egyaltalan nem varom el es nem sertodom meg, nem is szeretnek dicsero korust. Koszonom az emberi szot, s hogy a felreertheto mondatokat is a javamra ertelmezitek.
Én viszont dicsérlek és nem értek egyet a hozzáértővel, bárki is volt. Azt tudom, hogy sok ismerősömnek ajánlottalak már a blogodat, téged, az írásaidat, azt is tudom, hogy sokaknak segített sokszor. Szerintem ez nagyszerű és igen, én beállok az "ajnározó"?? tömegbe és dicsérlek ezerrel, mert megérdemled, mert jó itt, mert mindig igaz és mindig elgondolkodtat minden mondatod. És szeretném, ha még sokáig így is lenne. :) Ölellek!
Koszonom, Tamara! En egyetertek amugy a kritikaval es halas voltam erte, valoszinuleg inkabb nem kellett volna leirnom ide, de talan a legmellekesebb mondat az osszes kozul, szoval igy olvassatok. Koszonom a dicseretet!
Egyszer egy képeslapodat adtam egy ismerősömnek ajándék mellé, azt mondta, hogy a rajta lévő (angol) szöveg pontosan olyan, mintha én írtam volna.
Azóta már többeknek adtam ajándékba a képeidből, mindegyikük kirakta magának, hogy naponta lássa:-)
Ismerősek azok az érzések, gondolatok, amiket leírsz. Örülök, hogy valahol él egy lány, aki hasonló hozzám. Nem tudok olyan pontosan, kifejezően megjeleníteni egy gondolatot, hangulatot, hálás vagyok ezekért az írásokért és képekért, mert nekem szólnak.
egy harmadik Márta
Lehet, hogy nem a megfelelő szakembert sikerült elérned... mint ahogy rengetegfajta könyv, regény, írás jelenik meg, amit mind-mind más érdeklődésű ember olvas, szóval a Te írásaid is egy bizonyos fajta "szeletet" jelentenek.
Nekünk szigetet. :) - egy lelki, melengetős szigetet.
Talán érdemes lenne még másfélé is próbálkozni.
És jólesett olvasni ezt az írásod is. Itt most szürke, nagyon esős és nagyon szeles, letört idő van, jó lenne tiszta, roppanósan fehér térdigérő havas világban előremenni...
Igen, koszonom a segitseged, pont igy gondoltam...szoval nem azt kepzelem, hogy irodalmi erteket kepviselnek vagy ilyesmi, elegge onkritikus vagyok...csak arra gondoltam, mukodnenek-e a legszebb szovegek, amik ezekbol a mindennapi irasokbol kikerulnek mashol is...vagy itt van az egyeduli otthonuk, ebben az interaktiv kornyezetben. Csak ugy gondolkodtam. Egyebkent boldogga tesz, hogy itt mukodnek, es azt hiszem, ha egyik-masik kulonosen szepre sikerul, az csakis annak koszonheto, hogy 12 eve rendszeresen, kitartoan irok, es ti rendszeresen olvassatok is. Szoval koszonom.
Remélem, nem értetté félre - azt, hogy másfelé is próbálkozz, úgy értem, hogy más szakértőhöz, kiadóhoz. Akinek szívügye lenne, megérintené és megértené :). Mert érdemes lenne könyvformában - de jó is lenne! :) <3
Az én szemem is ezeken a szavakon akadt meg először: nem elég erőteljes? A világból ma épp a te szavaid hiányoznak: a selymesség, a hit, a gondolat, a pillanat, a szeretet. Mit jelent az, hogy erőteljes? Hivalkodó, zavart keltő, megosztó, szégyentelen, ordító, minden áron elénk tolakodó - számomra (látva a médiában tomboló vihart) ezeket. Igen, ebben a világban a te írásaid egyediek. Nem akarnak felfalni engem, mindenáron megvenni, hanem egyszerűen csak felülök a hátukra (stílusosan: mint egy kis szivárványszínű csillámpónira) és repülök - repülünk! :) Köszönöm!
Nem anonymus: Asztalos Éva
Krikszi, nem ertettelek felre, azt hiszem...:)
Eva, ez mind jo kerdes, hogy mi az eroteljes, mi az igazi minoseg...hogy mitol jo egy szoveg, kinek mire van szuksege, van-e olyan ertekrend, ami abszolut, van-e olyan valaki, aki meg tudja mondani, mi a jo...bizhatunk-e ebben a valakiben, szabad-e ot megkerdojelezni...szegyenkezzunk-e, ha nekunk valami mas tetszik, vallaljuk-e a sajat velemenyunket, onmagunkat, van-e hely szamunkra is...en is sokat gondolkodom ilyesmin. Es orulok, hogy beszelgetunk, gondolkozunk ezen, meg akkor is, ha kicsit vedtelennek erzem magam, hogy pont az en irasaim kapcsan, meg akkor is, ha eredetileg a bejegyzes egyaltalan nem is errol szolna.
elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy párbeszéd alakult ki, ritkán szoktál válaszolni ma kommentekre,
nekem is tanulságos (mennyire védekező lettem, a máshol megszokott lehurrogások miatt)és jobban világos az is, miért írtad azt a mondatot, és én miért hőköltem nagyot rá....
sajnos nem tudok olyan szépen írni, mint Te, vagy Aszatos Évi, de arra jó volt, hogy elindult valami, és segített tisztábban látni
és tudom (ismerem, milyen az, amikor másról szeretnénk írni, de a kommentek mégis másfelé visznek)
de azt hiszem, tényleg jó lenne beszélgetni arról, amik felvetődtek most, hogy t.i. hogy mi az erőteljes pl. az az osztrák bácsi a főzelékével, az nagyon erőteljes írásod volt pár éve , ezt Lackfi se vitathatja , meg, hogy mi az igazi minőség (erről mindőnkben egyetértés volt, hogy az írásaid azok) ...hogy mitől jó egy szöveg (erről is sokan írnak, nyilván szubjektív), kinek mire van szüksége, van-e olyan értékrend, ami abszolút (világnézet szerint is különböző), ...szégyenkezzünk-e, ha nekünk valami más tetszik, vagy épp nem értünk valamit, vagy máshogy értjük, vagy más tetszik, vállaljuk-e a saját véleményünket, önmagunkat, van-e hely számunkra ott is, ahol a többség másként látja, és azonnal lehurrogja a mást vallókat...én is sokat gondolkodom ilyesmin. ....
Elnézést,hogy erre hegyezem ki,de,,nem elég erőteljes..?hm.szakertőő..?:-) igazi.őszinte.szivhez szóló. Olykor szívbe markoló.felemelő.olykor nem erőteljes,talan akkor,mikor gondtalan vagy.ezért hiteles.önkifejezés,ami neked elemi igényed,nekem pedig ajándék.és igényes,hát naná.szerintem.bar én nem vagyok szakértőő :-)💟
Ha már beleirtad, reagál a nép :-) és persze,nem erről szól ez a bejegyzés.de talán egy kicsit mégis...a szavak nagyon potensek.a szöveget kiragadva,önmagában bíráló hozzáértő egy kéziratban potenciális üzletet lát.es akkor mond valamit.itt,ami a varázsa ennek a blognak,az a tartalom kívül a "blogsága".hogy például a fotók kinagyíthatósága és egész képernyőn való élvezhetősége."vajon írt -e ma?igen!...."adventkor,a hajnali kávé mellé üzenet.ez így,együtt,erőteljes.tehát,na,nem dicsérő kórus,hanem annyi,hogy ez így kerek,így egész..könyv?picit talán túlbiztosítás..?picit mint a virágprés...?még írnám,de most már megyek inkább.
Post a Comment