Egy-egy újabb álmatlan éjszaka után, sok képzeletben lefolytatott párbeszéd végén, ahol végre megmondtam a véleményemet, kiálltam magamért, a saját igazamért, eszembe jutott - nem csak utólag - a tökéletes válasz - egyszerűen csak fáradt vagyok. És hálás, hogy mindez igazából nem fog elhangzani. Nem csak azért, mert úgyse lesz rá soha alkalmas pillanat, vagy mert a másik fél nem fogná már fel, nem értené, vagy mert a szívét vagy én, vagy ő megkeményítené. Hanem azért, mert a haragos, hirtelen felindulásból odavetett szavak, még ha amúgy igazak is, nem hoztak még soha igazi békét.
A béke útja mindig más. A legerősebb harcos mindig nagyon is szelíd. Sötét karikákkal a szeme alatt néz néha vissza rám reggel a fürdőszobai tükörből, miközben áthúzza fején kockás pizsamaingje fölé a kopott pulóvert.
Egyszer, mikor újból minden nagyon fájt, leírtam egy lapra, hogy nem haragszom. Hogy megbocsátok, másnak is, magamnak is. Nem tartom számon, elengedem, nem engedem, hogy keserűvé tegyen, keménnyé.
Azóta, mikor az érzelmeim magukkal ragadnak, újból és újból elolvasom ezeket a papírra vetett szavakat.
Ott megmaradnak, nem szállnak el.
Erejük van.
Ragyognak, tartást adnak.
Horgonnyá válnak, ha viharba kerül, ide-oda vetődik az emberi lélek.
4 comments:
Nekem egy apró, már több, mint tízéves cetli van - most már az új - bukszámban, "nem esek pánikba" felirattal, egy számomra majdnem legfontosabb Embertől. Mindig ott lesz, mint ahogy az az Ember is a szívemben - mégha az utunk másfelé vezet minket, akkor is.
De - ha nehéz időkben "elfeledem", hogy ottvan belül velem Ő, akkor elég erre ránéznem. - mert ezek a szavak "ragyognak, tartást adnak".
Ismét egy csodálatos jó tanáccsal láttál el engem, így újév kezdetén. Hálásan köszönöm!
Legyen, a te szavaid szerint!
És b é k é s új évet kívánok :)
mennyire igaz ( a képeid is igazolják) (én is megbékéltem már indennel és mindenkivel)
Bár tudnám mi emészt téged belül?
És miért jut mindig eszembe az én drága nővérem, amikor olvaslak....
Post a Comment