Monday, February 10, 2020

Könnyek.


Sírás után úgy szoktam kinézni, mint egy béka.
Hogy inkább emiatt, nem pedig a még mindig tomboló szélvihar okán mondtam volna le egy ma esti találkozót: nem tartom kizártnak.
A nap így is, úgy is kegyelmesen véget ért.
Ilyen küzdelmesen is, haszontalanul is, frusztrálóan is volt létjogosultsága.
Sírni szabad. Talán azért nyűgöz le annyira, amennyire Jézus személye. Mert Ő az egyetlen isten, aki sír. Könnyezett Lázás sírjánál, sírt Jeruzsálem miatt, felett letekintve rá egy dombról.
Már sötétben, közvetlenül zárás előtt ott álltam még tanácstalanul kis falunk boltjában, nem tudtam eldönteni, melyik csokor virágot vegyem meg magunknak. Kiválasztottam a legszebbet, a legdrágábbat. Itthon vázába rendeztem, az asztal közepére tettem. Látható jelének szánom a láthatatlan döntésnek, hogy minden nap fontos, a legösszetörtebb is. Az útnak ez is része. Az ünnep ma sem maradhat el.

6 comments:

Hajni said...

Kedves Márta! Tegnap én is sírtam,nagyot, kiadósat ,megtisztítót.A szívemből szóltál, köszönöm😊 Hajni

Gyöngykaláris said...

Kedves Márta! Néha olyan olvasni a soraid, mintha belépnék egy "lélektisztítóba".
A napokban elkezdtem haragudni Valakire, aki nagyon fontos, és nem értem, mit miért csinál, mert hallgat, mert nem tudok a dolgairól, amik pedig az én életemre is kihatással vannak, és a nemtudás sokszor buta gondolatokat indít....
De most, olvasva ezt a pár sort Tőled, Őt látom magam előtt, és megértem, és...
Szóval köszönöm. A patikát. :)

csillag said...

Nemrég gondolkoztam el azon, hogy a Bibliában meg van említve, hogy Jézus szomorú volt. Hogy Jézus sírt. De az nem, hogy Jézus nevetett volna, pedig biztos nevetett is.
Lehet, hogy a sírás fontosabb...? Hogy szükséges?

Szera said...

Mivel tökéletes volt, biztosan nevetett. 😊 A sírásának szerintem az volt az oka, hogy mély fájdalmat is tudott érezni, akárcsak mi. Szoktam azon gondolkodni, hogy vajon miért sírt Lázár halálán, hiszen tudta, hogy fel tudja támasztani.Megindult a gyászolók bánatán. Igazi példakép. ❤

Katalin said...

jól eszembe vésem: bármelyik olyan napon is - amelynek örülök, hogy vége, mert az egész olyan rettenetesen nehéz és unalmas, és nyűgös, és bakikkal, bántásokkal, és kudarcokkal hemzsegő szörnyű nap, és tragédiákkal teli nap, és üres, semmitmondó napon is - minden nap (minden nap) ... ÉN DÖNTÉSEM, hogy minden nap fontos valamiért, a legösszetörtebb is FONTOS. Az útnak (az enyémnek, a tiednek, a mindőnkének) ez is része. Az ünnep - mert ünnep mind -, egy nap sem maradhat el.
Te tanítottál ma erre...
nem akarom elfelejteni

márta said...

<3