Megszakítjuk adásunkat.

De csak egy rövid időre.
A főhősnő holnap reggel is felkel, kávét főz, kis szívet rajzol a csuklójára, gyereket fuvaroz, dolgozni megy, kutyát sétáltat, felvesz egy kis fenyőágat a földről, majd lefotózza, hogy később valamilyen gondolat kíséretében feltegye a blogjára, amit tizenhárom éve jól-rosszul, de kitartóan ír.
A többnyire itt megjelent írásokból válogatva - a Luther Kiadó kérése és megkeresése nyomán - hamarosan megjelenik egy könyv. A címe még titok. A mondanivalója sejthető.
Meggyőződésem, hogy mindenkire rábízatik egy üzenet, amit és úgy, ahogy ő, senki más nem mondhat el.
Köszönöm, hogy így is elmondhatom, továbbadhatom az enyémet...