Ma volt egy dühös látogatónk az irodában. Egy kliens. Egy idősebb úr. Egészen különös ok miatt volt felháborodva: mert küldtünk a feleségének, aki a közös adóbevallásuk miatt ugyancsak kliens, szóval szokás szerint küldtünk egy képeslapot a születésnapjára. A szöveget én személyesen nem olvastam, nem én vagyok felelős a képeslapokért. De állítólag szerepelt benne a mondat, hogy többek között sok nevetést kívánunk neki szeretettel az következő életévre. A feleségről tudni kell, hogy évek óta ápolásra szorul. Először telefonon fejezte ki a felháborodását, majd, mivel ez túl kevésnek tűnt, be is fáradt az irodába a férj, hogy személyesen mondja el: az ő házukban már két év óta, mióta nem tud felkelni az ágyból a felesége, nincs nevetés. Ezért hogy képzeltük, hogy nevetést, jókedvet kívánunk. Nincs min nevetni. Persze, megígértük, nem lesz több képeslap, mi mást lehetett volna tenni. Ezen, hogy nincs miért nevetni, valóban nincs mit nevetni.
Egy kicsit olyan ez, mint mikor minden évben azt képzelem, idén valóban nem tudok adventet ünnepelni. Mert nem vagyok méltó. Mert nincs időm. Mert túl szomorú vagyok. Fáradt vagyok. Túl sok a munka. Mert nincs kedvem. Mert csak.
5 comments:
nagyon sajnálom a bácsit, és megértem (el tudom képzelni, milyen kilátástalannak érezheti a helyzetét, senki sem érti meg és akkor kap egy sablonlevelet, ami bárkinek szólhat), és ennyiben hagyják az okozott rossz érzését ("majd jövőre nem lesz ilyen") hát ettől tényleg helyreállhatott a lelke , remélni fogom, hogy nem kap a néni halála után is hasonló levelet valami apró adminisztratív hiba miatt....
Köszönöm 👍
Az idős úrról nem írok most, kellemetlen helyzet, mint ahogy az is, hogy hogy anyu hét évvel a halála után is mindig kapja a leveleket egy nagyáruháztól, hogy milyen lehetőségei vannak olcsóbban vásárolni az előző évben összegyűjtött pontjaival. A levelet végül a postás nekem dobja be, mert nem tud mit kezdeni a helyzettel.
Ugyanis tudja, hogy anyu sajnos már nincs az élők sorában, de a levelet mégis kézbesítenie kell. Én sem tudok hova írni ez ügyben, mert konkrét feladó nincs, csak az áruházlánc neve, de cím nélkül.
Nagyon tetszenek az utolsó soraid, hogy nem valami ellen, hanem valamiért akarsz ünnepelni. Éppen azért, mert tisztán látod önmagad.
Ebben az esetben erről szó sincs...kézzel írt képeslapokról van szó, csak senki sem gondolt rá, hogy a néni beteg...lehet nem is tudta senki... adótanácsadó iroda vagyunk... kedvességnek volt szánva.
Köszönöm, Éva ✌️
Köszönöm 🌲
Post a Comment