Aztán meghívást kaptam egy sétára.
( A vidéki élet egyszerűségre és megelégedettségre tanít.)
Aztán csak mentünk-mentünk, bele a vacak, a nyirkos, a szemerkélés kellős közepébe.
A kellős középen már nincs helye panasznak.
Mint ahogy nincs helye se félelemnek, se hitetlenségnek, sem semmi effélének.
Egyszerűen eltűnik, kámforrá válik a harcban, amit jobbára saját magammal folytatok....
7 comments:
Ugy van Marta!
mennyire pozitív:))
egy gyerekkori vicc jutott eszembe róla: "Meddig fut a nyúl az erdőbe? a közepéig, mert onnan már kifelé fut:))))"
Örömmel látlak :)
Igazad van!!! Én is ezt a terápiát gyakorlom, ha tehetem...
Katalin :)
ezt jól megjegyzem.Jól fog majd néha futás közben a dolgokat relativizálni....
Márta,
de szép hosszú hajad lett!
Én kifejezetten szeretem az ilyesféle időjárást,mert akkor biztos hogy nem kell kint dolgozni és lehet bent tevékenykedni:olvasni,hímezgetni,a jó melegben.
:)
Post a Comment