Tuesday, January 7, 2014

Nem tudom


miért olyan nehéz bármily rövid vagy hosszú szünet után újrakezdeni akármit is. Ezért inkább csak folytatom ott, ahol még múlt évben abbahagytam. Ami elmúlt és ami eljövendő elfér egyébként szépen pontokba szedve a kis fekete notesz két lapján. Ordnung muss sein.  De ami nekem igazán fontos, az nincs leírva sehova. Személyes döntéseimről, kisebb-nagyobb áldozatvállalásaimról nem tud senki, de azért fontosak mégis, mert a jót csak úgy érdemes tenni (akarni), hogy közben nem lehet tudni: lesz-e rá válasz, van-e látszata, értelme, jelentősége. Egyébként meg vagyok róla győződve, hogy van. Csak nehéz olyan dolgokért élni, amik nem látványosak.

Nagy öröm, hogy vehettem magamnak néhány könyvet. Persze, igazából tanulni kellene s tanulok is, - jövő héten vizsga, ó, jaj. Szóval ott álltam a könyvesboltban, volt vagy tíz percem kiválasztani valamit, s csak reménykedtem, hogy valami szép és jó lesz, mikor végül a kosárba tettem Ljudmila Ulickaja Daniel Stein, tolmács-át. Most ezt olvasom, lassú olvasással, s ez maga az öröm-öröm-öröm mindig a fény felé ácsingózó lelkemnek.
A 218. oldalon Daniel testvér pünkösdi prédikációja található. Azt mondja, hogy: "És még valamit szeretnék elmondani e napon - a tűznyelvek minden tanítvány fölött megjelentek. Hát utána, vajon mivé lettek utána ezek a nyelvek? Van-e az emberben valami edény, valami őrzőhely, amelyben megtartható a tűz? Ha nincs bennünk ilyen edény, akkor az Isteni Tűz eltávozik, visszatér oda, ahonnan jött, de ha meg tudjuk tartani magunkban, velünk marad...
Mi mindannyian, akik itt jelen vagyunk, edények vagyunk az Úr Lelkének, az Úr Szózatának, magának Krisztusnak befogadására. Ebben áll a hit egész tudománya. Azt senki nem kérdi majd tőlünk, mit gondoltunk az Isteni Lényeg természetéről. De azt igen: mit cselekedtünk? Adtunk-e enni az éhezőnek? Segítettünk-e a nélkülözőnek? Isten legyen mindannyiunkkal."

 Ezért nem kezdek én újat, szinte soha. Csak folytatni szeretném a régit, megújuló tűzzel és lelkesedéssel. Nagyon boldog új évet az egész drága, szép világnak.

21 comments:

Anonymous said...

Nagy elmenyem ez a konyv, orulok, hogy ratalaltal.
Es orulok, hogy mar van bejegyzes, vartam, segit az indulasban.
majusvan

Éva said...

Én is örültem mikor megláttam az idei első írásod. Nem akartalak sürgetni, mert az sem jó, így olvasgattam a régieket, nem mintha nem ismerném már mindet.:-)
L. Ulickaját készülök én is olvasni, most éppen más van soron, de ami késik nem múlik.
Leszedtem a fát, lezárult ezzel valami, amit nagyon szeretek Adventtől Vízkeresztig.
Vizsga? Nem voltam jó vizsgázó, izgulós voltam, ami rontott az eredményemen.
Erőt és kitartást hozzá!

Gyöngyi said...

Nagyon örülök hogy írtál :)
Hát mit mondjak, a vizsga miatt ne izgulj, mert ahogy én ismerlek, nem lesz gond :))
Nek(tek)ed is B.Ú.É.K.

Anonymous said...

Jajj, de szépséges, és mélységes gondolatok, ismét, Márta, a nem látványos dolgokról... és arról, hogy a lényeg a végén, majd az lesz hogy mit cselekedtünk. Köszönöm! H.

zazálea said...

a napokban gondoltam arra, hogy utoljára a Daniel Stein, tolmács esetében volt az a gyerekkorromban gyakori érzés, hogy késő éjjel van és csak még egy oldalt, még egyet, na jó, a fejezet végéig, aztán egy kicsit mégis a következőt is - nagyon szerettem.

Timi said...

Én is sokat gondolkoztam már azon, amit a Máté 25-ben mond Jézus a kecskékről és a juhokról... És tudod mi volt a legfurcsább? Hogy a juhok nem hirdették a tetteiket, nem látványosan cselekedtek jót... észre se vették, hogy ők jót cselekedetek... számukra ez természetes volt :o)

Gál Edith said...

Megint nagyon szépeket irtál! Én is vártam...:)
Áldott, békés új Évet nektek is!

Klári B. said...

Boldog, áldott új évet nektek is, kedves Márta! Kívánom, hogy légy továbbra is áldott és áldás a körülötted élők életében. Meleg ölelés neked, és mosoly.

niqoe said...

Jajj,be jo! Ugyanezt olvasom,november ota dedelgettem,most csend van es kod es minden.Es Ulickaja!

niqoe said...
This comment has been removed by the author.
Éva said...
This comment has been removed by the author.
Éva said...

Én pár napja az "Örökbecsű limlom"-ot vettem meg L. Ulickajától.

(Én töröltem az előbbi hozzászólásom, mert nagyon elírtam valamit!)

Katalin said...

óh, de örülök, hogy írtál!

nagyon szeretem olvasni minden mondatodat, kicsit olyan nekem, mint kiülni az ablak elé egy kávésbögrével, hallgatni a madarakat, és halk hegedűszót, olvasni valami jó könyvet, érezni puha pulcsim bolhát, és szagolni vami finomat...ez így mind egybe!!

jó vizsgázást (vagy mit) kívánok (eszembejutott, mennyire imádtam a vizsgáimat: elbeszélgetni a vizsgáztatóval, olyat adni neki, amit ritkán kap, és utána az a fantasztikus érzés, hogy "megcsináltam", ahh)

amit most mondtál könyvet olvastam, visszakerestem a kritikáját (Darvasi Ferenctől):
"Érdemes idézni, Ulickaja mit ír a könyv végén Daniel Steinről (és a figura alapjául szolgáló Rufeisenről):Emberi mérték szerint vereséget szenvedett (…) De bizonyos értelemben Jézus is vereséget szenvedett (…) Az én drága Danielemet legyőzöttnek láttam. Mert az általa elgondolt konkrét ügy - Jakab egyházának újjáteremtése a Szentföldön - kudarcot vallott. (…)” [Ám később] „fölfogtam, hogy nem legyőzöttként ment el (…) Tudok valamit a győzelemről és a vereségről, amit korábban nem tudtam. A viszonylagosságukról, az ideiglenességükről, a változékonyságukról. Hogy abszolút képtelenek vagyunk meghatározni még egy ilyen apróságot is - hogy ki győzött.” Valahogy ugyanez érezhető a Daniel Stein, tolmács esetében is. Ha lehet ilyen badarságot mondani: Ulickaja szépíróként némileg kudarcot vallott, emberként viszont győzedelmeskedett itt. "


Katalin said...

bocsánat, visszaolvasva látom, megint milyen tudálékoskodásba keveredtem,
bocsássatok meg

márta said...

Katalin, nem is értem, miért kérsz bocsánatot...ne kérjél, ha nincs miért. Én erről a könyvről nem hallottam eddig, mintha nem is ezen a világon élnék legalábbis. Ezért voltam annyira odáig, hogy gyorsan-gyorsan vegyek egy könyvet, amin aztán elélhetek egy ideig (magyar könyvek, ó!) - de aztán nem szomorkodjak, ha nem jót vettem. Én titokban idealista vagyok, s mikor ilyen emberekről olvasok, mint Daniel (vagyis hát az alapjául szolgáló igazi Rufeisen), akkor én nagyon-nagyon boldog vagyok.

Köszönöm a hozzá(m)szólásokat, annyira jó, ha szólnak hozzám...

Éva said...

Nekünk meg olyan jó, ha írsz! Milyen jó így nekünk!:-)

Lele said...

Ösztönzés ez a bejegyzésed számomra. Már napok óta tervezem és fejbe meg is fogalmazom legújabb csigabigás kapargásaimat, de aztán mégis a tablet elött kötök ki és nem a kompinál, ahol a képek várnak rám. :(
Hol volt az a szép és jó hely, hogy magyar könyvek között szemezgethettél?

Jó felkészülést a vizsgára! Látod, te hamarabb vizsgázol mint én. ;) Szoritom majd!

márta said...

"Hazaugrottunk" néhány napra. (Magyarországra.)

Ha sikerül ez a vizsga, (remélem, sokat tanultam rá), akkor februárban elkezdem az Aufbaukurs-t, és ha az is meglesz, még van egy, ami ráépül. Azért neked többet kell vizsgáznod, sok-sok erőt hozzá.

És mikor ráérsz olvasni, és mikor érdekel valamelyik könyv, amiről itt írok, csak szólj, mert az utazó kölcsönkönyvtár nyitva van, szívesen elküldöm neked.

aliz said...

http://mond.nolblog.hu/archives/2009/04/27/ulickaja_tolmacs/
(Ulickaja bűvöletében:)

Monika said...

Nagy öröm,hogy írtál Ulickajáról!!!!Nem ismertem eddig,most utánanéztem és nagyon valószínű,hogy el fogom olvasni az összes könyvét, de most vissza kell fognom magam,mert ebben a hónapban több könyvet vettem.Egyrészt anyagilag,másrészt úgysem tudom elolvasni olyan hamar őket.
És képzeld!!!!: ma megvettem az antikváriumban ezt a könyvét!!!!Hurrá!

márta said...

:)