Azt szeretem a legjobban, ha valamelyiküknek kedve támad együtt főzni velem. Megosztjuk a munkát, közben szép anyai szóval tanítok - hogyan készül a besamel mártás, mekkora darabokra aprítjuk a gombát... És beszélgetünk, mondjuk arról, hogy szomorú leszek-e, ha néhány év múlva elköltöznek itthonról. És én szomorú leszek, mert hiányozni fognak, és nem leszek szomorú, mert tudom, hogy a saját életüket kell éljék. Erre a megfelelően távoli időpontban bekövetkezendő szomorú-boldog időszakra jó előre gondolva támadt egy ötletem. Kissé átalakítottam szegény elhagyatott főzős blogomat, hogy eztán majd oda szépen leírom a kedvenc recepteket.
Hisz lett légyen majdan bármily fenséges és ragyogó is a fiókák röpte - legyen! legyen! - egy kattintásnyi közelségben hadd maradjon kicsit mindig kéznél az otthon hagymás-gombás-pirítós íze is...
6 comments:
Már elkezdtem a lányomnak egy receptkönyvet írni, pedig már jó régen kirepült.:) Addig van a telefonos receptbemondás,mert őszerinte az az étel,csakis úgy jó,ahogy én készítem.:) Ez azért balzsam a lelkemnek.:)
Mikor a fiam nősült megkapta tőlem a családi recepteket kinyomtatva, tudjon a menyem nosztalgia ételeket is főzni. Egyszer egy főző blog bloggere a gyerekeinek alkalomra választást ajánlott fel , mit gondolsz mit kértek? Rántott húst! Szerintem belénk van kódolva.
ez nagyon jó, de nekem a legszebb telefonhívásaim közzé sorolva vagyon minden olyan, amikor valamelyik lányom felhív? hogy is kell az iluskrumplit? hány tojás is kell a püspökkenyérbe? mert nem azt mutatják vele, hogy nem tudnák máshogy megszerezni ezeket a nagyon fontos infókat, sokkal inkább, hogy eszembejutottálanya, meg ahogymiszoktukotthonrégesrég íze van minden szónak
Eddigi receptjeid eltűntek?
Letöröltem őket az újításnál, de aztán rájöttem, hogy nem kellett volna. Szerencsére nem volt ott valami nagy vásziszdász...:)
Tegnap elkészítettem vacsorára, fel is került a kedvencek listájára :) Köszönjük!
Post a Comment