Monday, October 27, 2014

Ez itt

a parkoló, ahol reggelenként hagyom az autót.


Ez itt az utca, ahol munka után néha sétálok egy kicsit, mielőtt hazaindulok.


Ez itt a folyó, vannak benne kacsák s néha látni horgászokat is a partján.


Ez itt olyan...tipikus. Kisvárosi utcakép. Elég eseménytelen az élet. Száraz leveleket zörögtet a hideg szél az asztalok között.


Ez itt vagyok én.


Óriási piros pöttyös táskámban elfér minden, ami kellhet: jegyzetfüzet, néhány szelet müzli, víz, telefon, pénztárca és a régi, kicsi, kopott fényképezőgép. Van, amiről semmiképpen sem szeretnék lemondani. Ezen a héten szünidő van, s de furcsa: most én vagyok az, aki munkába indul. Még szoknom kell a gondolatot, a leheletnyi gyomorgörcsöt, mielőtt belépek az irodába, szoknom kell, hogy igyak eleget és félidőben kapjak be egy szelet müzlit is. Elég keményen dolgozom.
S még mindig elég hihetetlen,
hogy én is (ennyi évesen, ennyi kihagyás után, nem is sorolom...nem túl sokan bíztak bennem),
egy valamennyire még mindig idegen országban,
akár itt is (ahol a munkaügyi tanácsadóm szerint egyetlen állás sincs, s ha lenne is, sokan várnak rá)
megkereshetek egy darab kenyeret a konyhaasztalunkra, 
csiszolgathatok oly terveket, hogy az általam átvett rész arányában hadd dolgozzon kevesebbet a férjem, menjen túrázni, töltsön több időt a gyerekekkel, ilyesmi. Talán lehetséges.
Néha arra gondolok, hogy minden lehetséges. 
A szigorú főnök, a veszekedő gyerekek, a rám ugyanúgy váró házimunka nem ok a panaszra. Lehetne, de mégsem az. Mert van munkám, vannak gyerekek, s volt ebéd ma is, a ruha kiteregetve, sétára is jutott idő, sőt,  ha nem tévedek, még blogírásra is.
Annak pedig, akit illet: köszönöm szépen!

16 comments:

Lele said...

Ügyes vagy nagyon. Le a kalappal! Adja a jó Isten, hogy becsületes munkád gyümölcsött hozzon és terveid valóra váljanak.

Piroska said...

Reggeli kávézás közben olvastuk el a párommal új bejegyzésedet...Amikor a végére értünk, pár máasodperc csend után, megszólal a párom: "Ilyen egy elégedett ember".

Azt kívánom, hogy egyre kevesebb gyomorgörccsel menjél be az irodába, és egyre jobban "otthon" érezd magad abban a munkában, amit csinálsz!

Szép hetet kívánok!

Vivi said...

Kedves Márta! Én most írok Neked először, de már nagyon régen olvaslak. Gratulálok, minden elismerésem Neked és ahogy írtad, talán minden lehetséges...:) Azt külön öröm olvasni, ahogy a szigorú főnökről és veszekedő gyerekekről írtál :), ezért is szeretlek olvasni Téged :)! Kívánom, hogy legyen mindig így Neked, szeretettel: Vivien

ivetabt said...

Minden rendben lesz ... minden rendben van.
Idő pedig továbbra is lesz mindenre, ezt majd meglátod.
Örülök neked és megjegyzem, hogy nálatok még a parkoló is szép :-)

Katalin said...

én is nagyon bíztam benned!:),
gyönyörű a vidék, ami fogad ott téged (mert megérdemled:))) a lépcső kissé meredek, majd vigyázz télen,
de az egész úgy ahogy van, neked való
szép. és nagyon örülök:)♥

N. said...

Nagyon örülök!! Meglásd, jó lesz!

kovtama said...

Jaj de szeretnék időnként Márta feje lenni, hogy így tudjak gondolkodni és megtalálni a jót a kicsit rosszban is. puszi neked, szép napot.

aliz said...

nagyszerű ember vagy! (remélem tudod, és mások is - persze! :)

Eszter said...

Ez annyira kerek így! Veled izgulok, néhány év múlva rám is ez vár..

iri said...

Nagyon takaros kis varos!Sok sikert!

Anonymous said...

Kedves Marta,
Koszonom soraidat! En is sok szempontbol hasonlo elethelyzetben vagyok ezert teljesen atelem! Sok erot es kitartast kivanok es egy idezetet kuldok szeretettel! Marta Budapestrol
"Az a torokszorító érzés, amit akkor érzel, amikor valami újba fogsz. Az égő izmok az edzésen, a gombóc a gyomrodban a fontos megbeszélésnél, az éhségérzet a fogyókúránál: úgy tűnhet, ezek jelzések arra, hogy hagyd abba. Nem elég, hogy átküzdötted magad a döntés mocsarán, a kételyek erdején, most még EZ is az utadba áll. Szándékosan fizikai fájdalmat okozva, hogy rábírjon: add fel.
De ezek nem ezt üzenik. Ezek a tünetek annak a jelei, hogy amire elszántad magad, az VALÓDI változás. Nem csak a gondolataidban létezik, nem álom többé, hanem VALÓSÁG.
Ezek a tünetek nem azt üzenik, hogy most hagyd abba, hanem azt, hogy csináld még, csináld tovább: jó úton jársz!

Vida Ágnes

Tündérlátta said...

Hála Istennek!

Klári óvó said...

Veled örülök és kívánok jó előmenetelt a munkában s azt, hogy légy áldás és legyél egy csöppnyi fény ott, ahova Isten helyezett. :)

Józsa Anikó said...

:)

Bagira said...

Gratulálok, Márta! Érezd nagyon jól magad az új helyzetben!

Adibaba said...

Tanító vagy, Márta! Minden jót az új munkahelyen!