- ...mostanában mindenki bezár. s aki marad, arról senki sem tudja, milyen nehéz maradnia, s mennyire csak egy lépésnyire van attól, hogy otthagyjon ő maga is mindent. minek vállalni az egészet, a sérülékenység kockázatát, kit érdekel egyáltalán. borzasztó, hogy bárki megy el, megszokjuk. egyrészt, mert nincs mit tenni, másrészt, mert nincs mit tenni. nehéz így megőrizni azt, ami méltó a megőrzésre, mindennapi feladat és harc, és persze az élet értelme.
- Igen- minden percem gondolata a hiábavalóság...
És mégis.
* mindenféle elmúlások, bezárások, abbamaradások margójára
12 comments:
:) ha pillanatra is megérzed a jót, amit valakivel tettél, az már nem csak annak jó.( A jót te tetted)
Mély tisztelettel köszönöm.
Megvan az újabb arany- mondatom! Hogy melyik? Az titok. :)
Az enyém az, hogy "És mégis". Júliától kaptam. :)
az a macska tudja a tutit
látom rajta
:)))
Örülök annak, hogy "És mégis"!!!
Ez a macska a képen (Mici) simogatja a lelkemet :) Hédi
Megérintett ez az írás is... a bezárás, abbamaradás, bármilyen területről is legyen szó, hosszú vívódás eredménye, mert az embernek végső soron önmagát kell megőriznie valahogy. Olyan ingoványos terepen, járatlan úton botorkál az ember manapság, mindegy, hogy nyilvános írásokról, vagy a munka új formáiról, vagy a törékeny kapcsolatokról van-e szó... és ezen a homályos terepen nehéz egyensúlyban maradni. Olyan érdekes számomra az, hogy az utóbbi évtizedekben mintha a nyitás és a nyitottság lett volna a fogalompár pozitív fele, a zárás, zártság pedig negatív, pedig talán a belső egyensúlyhoz mindkettő létfontosságú. Ez sokszor egy csikucsukis tépelődést jelent, míg ki nem kristályosodik, minek is kell kinyílnia, és minek bezárulnia...
Igen. Nincs is mit hozzátenni.
Nem hiszem, hogy bármi is annyira hiábavaló lenne.
L.M. Zsuzsi szavai is jók a nyitásról csukásról. Mint mindennek ennek is egyensúlyban kell lennie, és a kit, mit, mikor, hogyan... stb kérdéseinkre olykor magunk adott válaszok fontosak. Ha nem is tudjuk, de érezzük őket, és vagy az agyunkat vagy a szívünket követve úgyis összejön a helyes válasz, hogy önmagunkkal is harmóniában legyünk. Legalább valamennyire! :-)
Én ezt tapasztaltam.
Egyetlen egy verset írtam életemben: Hiábavalóság volt a címe, és a vége az volt: Mégis. :) Én is itt vagyok, olvaslak, szeretlek.
Köszi.:)
"És mégis." Szerintem ez a bátorság...
Post a Comment