-----------------------------------
nem igazán látom mostanában az eget. sötétben megyek, sötétben jövök. a kettő között pedig olyan kicsi, egészen nevetséges dolog tartja néha bennem a lelket, mint mondjuk egy csokor virágról szőtt édes álom. meg is veszem magamnak a bevásárlóközpontból, hova betérek még munka után kenyérért, tojásért, tejért, a vajat elfelejtem. hazaérve pedig ünnepé válik a néhány perc, míg vizet eresztek, míg rövidebbre vágom, s egyenként elrendezem a szálakat. mert nem csak kenyérrel él az ember, de szépséggel is, s álmokkal, még ha csak oly egyszerűen elérhetőkkel is, mint egy csokor fehér tulipán egy kimerítő nap legvégén.
