utak

behavazódnak az utak. a világ a hó alatt puhán elterül. behavazódnak az utak lélektől lélekig is, itt legbelül. s míg havat lapátolok, sejtem, jó lenne valahogy inteni, köszönni, kezet fogni, mielőtt egészen befagyok. nincs új módszer, stratégia, trükk. új parancsolat nem adatott. el lehet indulni a régi úton, vagy továbbra is helyben toporgok. a talaj keménnyé, szép tájak kietlenné közben észrevétlen válnak, szívtelen szívekben a reménymagok lassan mind elhalnak.
lapátolom egész napon át a csodaszép, fehér, puha havat.
a szeretet járhatóvá tehet sok kicsi, elfeledett, behavazott utat.

(íródott ma este az 1János 2:7-11 csodálatosan szép, reményteljes szövege alapján)