Helyzetek, esetek, törések, veszteségek, kiadások - egy idő után már majdhogynem mindegy.
Csak az ezen a héten véletlenségből összetört üvegajtó-, tányér-, gyertyatartó- és pohártörmelékek darabjai megtöltenek egy egész nagy vedret.
Tegnap például az ebédlőasztal fölötti csillár esett le, magától.
Ma pedig, az irodába beérve azzal fogadott a főnököm, hogy sajnos nem működnek a gépeken a programok, nem lehet ma dolgozni.
Ezen a ponton döntöttem úgy, ha már váratlan, akkor legyen ezúttal valami jó.
Például idő. Akár több óra is, amikor azt csinálok, amit akarok. Aranyló napsütés az arcomon, naplóírás a Duna partján, kávé a sétához, képeslapok, a piacról virág, álomszerű lassúsággal felém úszó hattyúk, a gyerekeknek pedig hosszasan, szeretettel kiválasztott apró ajándékok, csak úgy, semmilyen alkalomból, csak úgy... váratlanul.
9 comments:
Oh, az ilyen váratlan ajándékok a legkedvesebbek! ♥
Nagyon ismerős az a mondat, hogy "váratlan dologból annyi, de annyi történt az utóbbi időben..." Hozzá lehet szokni?
Persze.:)
Boldog az az ember, aki ilyen konstruktívan képes kihasználni az ölébe pottyanó váratlan lehetőségeket! (és hogy csakúgy-ajándék... hát ez nagyon édes!)
Milyen jó, hogy még a "váratlan" helyzetekben is nálad van a fényképezőgép. :)
Telefon.:)
Akkor ez valami jo draga telefon lehet, mert egy atlagos telefon biztos nem csinal ilyen jo minosegu kepeket....:D
Nem tudom, mennyire volt draga. Ajandekba kaptam. Azt tudom, hogy nem IPhone.:) Es hogy az ajandekozo ismer annyira, hogy tudja, egy telefonnal engem valoban inkabb a fotok minosege erdekel. De azert beszelni is lehet rajta.:)
:))
Post a Comment