Van, amikor arra, főzzek egy csésze teát és olvassam tovább valamelyik könyvet,
Vagy süssek egy csokoládétortát a családnak. Vagy fejezzem be végre az adóbevallást. Vagy vasaljak, miközben jó hangosan énekelek.
Van, amikor egyszerűen csak muszáj elindulni, s menni-menni. Belelépni a tócsákba, összesározni a bakancsot, megfeszíteni az lábizmot, eláztatni a kapucni alól kiszökő hajtincset, magunkhoz ölelni a teljességet, nem csak a fényes napokat. Felérve a kereszthez újból beírni magunkat a hegyi naplóba: itt jártunk ma is. Mindig visszaolvasom, vannak visszatérő nevek, közösen írjuk a történetet ismeretlen ismerősökkel. Előttünk is járt ott valaki, utánunk is fog. Nincs bennünk semmi közös, talán csak annyi:
mindannyian szeretjük az esőt.
No comments:
Post a Comment