Thursday, March 12, 2020

Szeretném

olyan csendesen letenni a Luther Kiadóval közösen létrehozott könyvet a világ asztalára, mint egy szál apró, kék virágot az erdőben. Mint egy jelet: itt jártam. Tudom, pillanatnyilag vannak ennél sürgősebb, fontosabb események is. Az időzítés is lehetne kedvezőbb. Nem tudom azt sem megígérni, hogy egészen biztosan el sem fogok tudni menni a könyvbemutatóra. Van, ami nem rajtam múlik. Ma reggel, mikor Ritával ( a szerkesztők gyöngye!) pár szót váltva épp azon merengtem, szabad-e vajon örülni ilyen gondterhelt időkben (és arra a következtetésre jutottam, hogy igen), épp bement valaki a boltba, és kereste a könyvemet. Bárki is volt ő, köszönöm! Olyan volt, mint egy válasz. Hamarosan kapható lesz, szólni fogunk, mikor már igen. Német barátaim kérdezgetik, hogy mégis, miről írtam. Olyan nehéz megfogalmazni. Általában csak annyit mondok: a könyvem nem más, mint egy meghívás, egy asztalhoz, ahol meggyőződésem szerint mindenkinek jut hely.
Szeretem Luther híressé vált mondását: “Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát!”
Ennek értelmében szeretettel várunk mindenkit a könyvbemutatóra. Remélem, találkozunk!


6 comments:

Katalin said...

ha több, mint százan leszünk ott (és esély van rá), akkor be sem engedhetnek majd minket, ha egyáltalán akkor a vonatodat átengedik a határon...phüphü töröl töröl,
bízok
én ugyan veszélyeztetett korosztály vagyok, de annyira szeretnélek látni

nem tudsz észrevétlen letenni a könyved, mert a Kiadód jó nagydobra verte a fb-on...

márta said...

A többi hírhez képest ez csendes (de azért remélem, hogy nem észrevétlen), csak az veszi észre, aki másra is figyel.:)
Ígérem, senki sem lesz veszélyeztetve. A meghívó még a mindenféle vészhelyzet előtt készült, nyomtatásban is megjelent...31.-éig még annyi minden történhet, nem feltétlenül a legrosszabbra számítunk, de azt is lehetőnek tartjuk.
A könyv mindenesetre nélkülem is megjelenik, s ha szükséges, szerintem lehetővé lehet tenni, hogy valamikor később legyen egy talákozás az olvasókkal.
:)

Anonymous said...

Kedves Márta, nem ér megríkatni engem ezekkel a sorokkal. Arra gondoltam, ha találkoznánk és meglátnálak, biztosan sírnék. Mitől? A meghatottságtól, a boldogságtól, a terhektől, a felszabadultságtól, a fénytől ... Mert ismeretlenül öntöd fejembe a boldogságsorokat. Legyen csodaszép napod. :)
Nem anonymus: Asztalos Éva

Anonymous said...

De szeretnék ott lenni!!! Találkozni veled! :)
Remélem frissülni fognak az információk valamilyen fórumon...
Hédi

márta said...

Hėdi, igen: a kiadó honlapján & Facebook oldalán, a saját Facebook & Instagram oldalamon ės itt a blogon.💛

Anonymous said...

Köszönöm! Figyelni fogom ♥