Tuesday, March 10, 2020

A reggeli fény


ahogy oldalról rávetül az asztalra, megvilágítja a füzetet, amelybe éppen egy préselt hóvirágot ragasztok. Odakint havazik, schon wieder, idebent pedig nem az adóbevallást csinálom, nem bevásárlólistát írok, hanem virágokról álmodok. Fecsérlem az időt, a német "Sehnsucht" szón töröm a fejem, s azon, hogy szinte lehetetlen más nyelvre lefordítani, az angol "longing", a magyar "vágyódás" távolról sem fejezi ki a jelentését, szerintem. Ülök az asztalnál, a felhők által megszűrt halvány fénynél s virágokra vágyódok, nárciszra, pünkösdi rózsára és kék nefelejcsre, s a még javában téli álmot álmodó, szerény rózsakertemre. A boltban, rögtön a bejáratnál melegházban nevelt rózsacsokrok fogadják a gyanútlan vásárlót, az élet végtelenségét s az azonnali rendelkezésre állás illúzióját keltve. Szép. De elszakít a ténytől, hogy a rózsák majd csak később nyílnak, minden virágnak megvan a maga ideje, s ha ezt elfelejtjük, akkor azt is, hogy pont annyiszor látjuk egyikük-másikuk nyílását, ahány évet nekünk is itt lenni adatott. Így nézve teljesen másként látom a hóvirágokat az asztalon. Negyvenharmadjára látom, hogy milyen kedves a nyílásuk és nem tudom, hányszor láthatom még. De ha csak most az egyszer is még...hát mekkora boldogság ez, hogy most láthatom, nézhetem, gyönyörködhetem bennük.

5 comments:

Katalin said...

azt szeretem benned, hogy mindenről valami szépet tudsz írni, mintha nem ugyanazt látnád, vagy ha igen, eszedbe jut róla, valami más is mint másnak, valami szép, valami, amit olyan jó megőrizni, zsebben hordozva sokáig ízlelgetni és emlékezni a szavaidra, mondataidra ...én nem tudok szépen írni, de szeretem továbbgondolni a tieidet

Katalin said...

nekem ez a hatvanötödik hóvirág, amit látok, és a rengeteg ibolya az erdőszélen, és sok kis apró kedves virág, mind, ami ilyenkor kibújik rejtekéből...és annyira örülök, hogy az ideit is láthatom

Katalin said...

„Boldognak lenni annyit jelent, hogy minden egyes dologban találunk valami rejtélyeset, amit senki más nem vesz észre, vagyis valami szeretnivalót." Jean-René Huguenin

márta said...

💛

encóka said...

épp tegnap örvendeztem az utcában az első kis barkák látványának :) végre valami!