Életem jelenlegi szakaszában nem tudok annál szebbet elképzelni, mint reggel azzal a tudattal ébredni, hogy valamelyik gyermekem hazajött néhány napra, s mint régen a nyári szünidőkben, éppen alaposan kialussza magát.
Reggelire bundás kenyér készül. Ebédre vegetáriánus töltött paprika. Mert időközben felértékelődtek az itthoni ízek, már megérkezés után, az állomáson is az az egyik legelső kérdés, hogy főztem-e valamit.
Vissza-visszajönnek, sorban és egyszerre, előbb vagy utóbb, mindegyik a maga módján. A legkülönbözőbb gyakorisággal. Jönnek egy-egy ölelésre, hogy kialudják magukat, jönnek a bundás kenyér miatt.
A kapcsolatokban az a legállandóbb, hogy változnak. Amelyik a legjobban lázadt, az lesz a legragaszkodóbb. Amelyik a legtöbb hibát találta bennem, megríkat a dicséreteivel.
Néhány napja volt a házassági évfordulónk, a huszonnegyedik. Még jól emlékszem az anyakönyvvezető szavaira, arról beszélt, próbáljunk meg a hétköznapokban ünnepi pillanatokat létrehozni. Ez nem mindig jutott eszünkbe, de az igen, hogy a másik és önmagunk és kettőnk éppen aktuális változatát időnként, és kölcsönösen, s mindig újra és újra "örökbe fogadjuk".
Elfogadni azt, ami van, nosztalgia és visszavágyódás nélkül, vádaskodás nélkül, bűntudat keltése nélkül, mások szebbnek tűnő kapcsolataira való irigykedés nélkül - minden nap tanulnom kell. Konkrétan és apró lépésekben. A bizalmat is, hogy bármi történjen, még sok mindent tartogat számomra az élet. S hogy én is - még sok szép meglepetést tartogatok a tarsolyomban az élet számára.
6 comments:
Engem is megríkattál, kedves Márta. A legnagyobb gyermekem, 15 és fél éves, a jégkorong miatt elköltözött 70 km-re tőlünk. Iskolát is ott választott. Több mint egy hónapja hétfőn megy, pénteken jön. Most szokjuk ezt az állapotot. Most probálom elfogadni a helyzetet, újra elengedni őt. Először akkor tettem, amikor a jó Isten kezébe tudtam őt áthelyezni a cukorbetegségével együtt.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Piroska
:)
Nagyon meghitt nálatok a hangulat!
Még sok boldog évet együtt kívánok néktek!
Ez a bejegyzés olyan számomra, mint egy tarsoly, tele kincsekkel: minden mondata igazgyöngy, gyémánt, arany. Bármelyik mondat önállóan is igaz, a tarsolyból bármelyik gyöngyszemet veszem ki, valamennyi sugárzik, üzen, meghat. Köszönöm, hogy a lelkünkben szavak nélkül élő valóságot ilyen szépen megfogalmaztad. A bejegyzéseid mindennapi erőm részei, ezer ölelés!
Nem anonymus: Asztalos Éva
Nekem még olyan más ez, nem sokkal vagyok fiatalabb, 41 leszek, de az két kis gyermekem még csak 4 és 7. Sok idő, mire ez eljön, illetve, gondolom két szempillantás:-)
Addig élvezem, nagyon! Viszont én akkor megyek át gyerekbe, ha anyáéknál lehetek!
Post a Comment